Magy. kir. állami Erzsébet nőiskola, Budapest, 1915

Az iskolai év története

A köztartási nehézségek is mindig nagyobbak lettek. Nem nyújthattuk növendékeinknek egészen még azt sem, amit szükségesnek tartottunk. Az átmenetet mindnyájan megéreztük és a tanári testületet aggodalommal töltötte el a jövő gondolata, hogy mi lesz a jövő nemzedékkel, tanítónőivel, ha hosszabb időn át nélkülözi a szervezet a megfelelő jó táplálékot. Sok volt a vérszegénység, a betegeskedés, különösen a polgári iskolai tanítónőképzőben. Bár súlyosabb eset vagy járványos betegség, Istennek hála, nem fordult elő. Dr. Farkas Elemér, az intézet orvosa rendkívüli elfoglaltsága mellett is, gondosan őrködött intézetünk egészsége felett, a másik jó orvos volt a ragyogó tisztaság, ami intézetünket mindenha jellemezte.

A záróünnep, amit a TE DEUM előzött meg, hálaadás volt a vett jókért, és fohász, hogy a jövő hozza meg a békét, amelyet mindannyian oly epedve várunk — a hazának, a szíveknek.

Isten áldd meg . . . !

14