Budapesti Tanítóképző Intézet, 1942

5

Jellemző növendék-cselekvés»k e sorsdöntő időkben.

Az iskolai év elején intézetünk igazgatója vázolta az ifjúság előtt, hogy sorsdöntő időben élünlk. Ez azt jelenti az ifjúság részére, hogy még többet kell tanulnia, és még fokozottabban kell lellfei nemességre törekednie. Az iskolai év végén fezt a fokozott munkát ilyen címen: »Legjellemzőbb cselekvésem e sorsi- döntő időkben« — számon is kérte. E cselekvések köreire nézve a következő támpontokat adta: 1. Tényekkel (igazolható lelki megújhodásom. 2. Jobb osztályzataim. 3. Az anyagi megélhetésért való ‘küzdelmeim. 4. Mit tettem a katonákért? (5. Mát tettem a katonák családjáért? 6. Mit tettem mások lelki erősítéséért? 7. Mit tetteim a belső arcvonal erősítéséért? Stb.

A kapott feleletekből néhányat közlünk.

Gr. F. I. éves: »Nagy nehézségeikkel (küzdöttem meg ebben az évben különösen a kiöztartási- és a tajnlcííj fizetése terén. Én is hozzájárultam» e pénz (megszerzéséhez. A szünetekben sokat dolgoztam. A szénszünetben térdig érő hóban fát fuvaroztam az erdőből 5 kilométerre levő állomásra. De érzem, hogy ez a maii (időkben csak igen (kis munka ahhoz képest, amit honvédeink tesznek érettünk.« (Munkáját édesapja igazolta.)

K. 1. I. éves: »A mostani idők mindenkit kényszerítenek, hogy többet tegyen, mint békében. A diákság sem haladhat a régi kerékvágásban. Nekem például egész nyáron dolgoznom (kellett, hogy iskolába járhassak. Édesapám a múlt év júliusának elejétől karácsonyig (katona volt. Tanulmányaimat csak úgy folytathattam, hogy jelentkeztem a kispesti textilgyárban egy fölvétel alkalmával, és itt órabéres munkádként dolgoztam szeptember 5-ig.« (A gyár vezetőségétől kiállított munkakönyvével bizonyította.)

Kr. J. I. éves: »A mostani sorsdöntő időikben a haza mindenkit a cselekvés terére szólít. Nekünk is cselekednünk kell a győzelem érdiekében. Én a tanulás terén végeztem ellenőrizhető több munkát. Félév óta általában sokkal jobb feleleteim vannak. A hittan és magyar kivételével kettesnél rosszabb feleletem inem volt, ide már hittanból is javítottam. Otthon a belső arcvonal erősítése végett helytelenítő megjegyzést tettem egy személy heszéídére, amikor azt mondta, hogy ezt a háborút nem nyerhetjük meg, mert már most sincs elég élelem. Leintett azzal, hogy még gyerek vagyok, die én úgy érzem, hogy kötelességemet tettem a győzelem érdjeikében.« (Állításának első részét bizonyítja az osztályozó napló; a másodikat édesanyja igazolta.)

T. S. I. éves: »Résztvettem hosszabb időn át az intézeti leventecsoportnak a Ik'atonák részére való gyűjtési munkájában. Szorgalmam nem szűnik a tanulás terén sem. A húsvéti szünet óta legalább egy órával korábban kelek fel. Ez a példám már egy másik fiút is vonzott.« (Állításait az illető növendék,! a hálófelügyelő és az osztályvezér igazolták.)

U. J. I. éves: »Mindenkinek cselekednie kell, meg kell értenie (ezt a nehéz, helyzetet. Én is igyekeztem a magamtól telhetőt megtenni. A nyáron önkéntes munkát vállaltam egyik barátommal. Egy nagy darab földet kaptunk, amelyen napraforgót és ricinust termesztettünk. Ezt a munkát nem kellett végeznünk, Üe. láttuk, hogy ezzel különösen a hadseregnek teszünk szolgálatot, és így (jrömmef végeztük. Meg is lett a jutalma: 100—100 P-t kap'tunk egyenként terményeinkért. Én ezt az összeget a tandíjamra és ruházkodásomra fordítottam.« (Szülei igazolták.)

6, S. 4L éves: »Minden nyáron nyaralni szoktam menni. A nyári vakációt gondtalanul élveztem. Tavaly azonban nem így történt. Elmentem dolgozni A székesfőváros kertészetében nyertem alkalmazást. A Margit-híd1 pesti hídfőjénél levő parikban dolgoztam. Eleinte szégyeltem ezt a inunkát, 'később azonban rájöttem, hogy a munka nem szégyen. Sok hasznát láttam. Munka közben sok érdekes dolgot tanultam. Megtanultam becsülni és tisztelni a munkát Megismertem közelebbről a munkásembereket. Megtanultam az emberekkel való bánást, és a tandíjamat is megkerestem erre az esztendőre.« (A kertészettől kapott bizonyítvánnyal igazolta.)

F. J. II. éves: »Cselekvéseim terén igyekeztem( a legjobbat adni. A tanulás jól <megy annak ellenére, hogy nehezek az anyagi viszonyaim. Az iskolában való küzdéseim után otthon nem a pihenés várt rám, hanem súlyos testi miunka. Dolgoznom kellett, hogy testvéreimnek egy darab kenyérrel több jusson. Ezért szívesen tettem. Dolgoztam, amíg erőm hírta. Talán éppen a nagy küzdés miatt betegedtem meg, de nem baj. A jó Isten megsegít és vi-