Budapesti Tanítóképző Intézet, 1942
6 gaszta! azzal, hogy örömet szereztem az otthonjaiknak. Ve/.éri működésem alatt azt »csináltam, amit a jó Isten, a haza és az igazgató úr alkart. Nem riadta|m vissza a többletmunkától. Tőlem indult ki az, hogy segítsük a front katonát 10 honvédet láttunk el levéllel, csomaggal. Sokat fáradoztam ezzel, de jobb, hia csalk a jó Isten és én tudok arról, hogy miket csináltam! e végből.® (Szülei, osztálytársai, a tanári testület bizonyították.) K. J. fi. éves: »Édesapám a múlt évi április óta a harctéren volt. Éreztem, hogy a családon és önmagámon nekem kell segítenem. A nyári szünet első (napjaiban munka után jártam. Nem hiába! Az IBUSz-nál kaptam munkát. A szünet utolsó hetében is dolgoztam, hogy ruhám és pénzem legyen a következő tanévre. .Édesanyámnak betegsége miatt falura kellett utaznia. így magamra maradtam, és magamnak kellett mindenről gondoskodnom. Soha. nem tudtam eddig annyira, mit jelentenek a szülők. Fokozottabban szeretem ,őket. A tanév elején testileg fáradt voltam, de erősített az a tudat, hogy nékem is édesapámmal kell küzdenem. Elhatároztam, hogy az idei nyáron megint dolgozni fogdk. Édesapám cs!ak tegnap jött haza. Még nem tud dolgozni, szükségesnek tartom adt a (kis pénzt is, amit én meg tudók keresni. Végig akarom harcolni a háborü időszakát!« (Az IBUSz-tól kapott igazolvánnyal bizonyította,.) K. S. II. éves: »Látom magam, amint többi osztálytársaimmal téliruhát gyűjtök a honvédeknek. Vagy amikor a honvédek karácsonyára gyűjtöttünk. Azt mondták, hogy csak délig kell gyűjteni, ezért nem vittem ebédet magammal. S amikor elérkezett a 'dlél, nem mentem haza, folytattam! a gyűjtést este 8-ig. 160 P-t gyűjtöttem. Önzetlenül tettem, nem magamért, hanem azokért, akik értem is véreztek, és nélkülözték a karácsony melegét. Azt akartam, hogyha 8nár nem lehették otthon szeretteik között, akkor legalább valamivel enyhítsem, jobbá tegyem nehéz sorsukat.« (Szülői és osztálytársai bizonyították.) L. S. II. éves: »Elvállaltam egy olyan katonával való levelezést, akinek nem volt hozzátartozója. Olvasnivalót is küldtem neki, és meghívtam magunkhoz látogatóba, ha majd hazajön.« (Az osztályvezér igazolta.) V. ,Gy. 11. éves: »A m;ai sorsdöntő időkben jobban tanulok. Tavaly félévkor megbuktam! a történelemből, az év végén hármasom lett, most félévkor pedig jelest (kaptam belőle. Meg is fogom tartani.« (Az osztályozó napló bizonyítja.) Zs. O. II. éves: »A háború fokozottabb munkát kjíván a nemzet minden tagjától. Az év elején minden negyedik éjjel légó-szolgálatot teljesítettem. jNoha másnap nem kellett volna iskolába mennem, én mégis elmentem, és készültem arra a napra.« (Az osztálynapló bizonyítja, hogy nem hiányzott.)’ Cs. M. III. éves: »Miikor az év elején az igazgató úr többletmunkára hívta fel a figyelmünket, én is elhatároztam, hogy valamit csinálni fogok. Igénytelen leszek, mert háború van. Az első lehetőség a szórakozásról való lemondás. Minél kevesebbet költeni! Szüleimtől alig kértem pénzt. Ha akartak küldeni, mindig azt írtam, hogy még van pénzem. Mikor hazamentem, megmagyaráztam, miért tettem ezt. Nagyon örülték neki.« (Szülei igazolták.) H. Á. III. éves: »Igazgató úr az év elején hangsúlyozta, hogy a mai: nehéz időikben, amikor, hős bonvédeink a SDon partján harcolnak érettünk, itthon nekünk is különbeknek kell lennünk. Elhatároztam, hogy én is különb leszek. Tanulni fogok nagy szorgalommal. Vegytanból már félévkor megszereztem a jelest, de úgy éreztem, ez nem elég, mert a vegytant szeretem, tehát néni volt nehéz megszereznem -ezt a jelest. Hogy elhatározásomat megtartsam, lélektanból is igyekeztem megszerezni a jelest. Sikerült is! Ezért a jelesért erősen meg kellett dolgoznom. A magyarból és a történelemből sincs 2-nél rosszabb feleletem. Unok.abátyám egy éve, hogy az orosz harcmezőn van. Hetenként írók neki levelet. Havi zsebpénzemből csomagot is szoktam küldeni. Kislányát sűrűn meglátogatom, játékot és édességet viszek neki. Résztvettem a honvédek karácsonyára való gyűjtésben.« (Az osztályozó napló és szülei bizonyították.) K. J. III. éves: »Hatheti hallgatási gyakorlat után magaménak mondhatom a megfordulást. Félévkor sok hármasom volt, sőt magyarból meg is buktam. Most már kettesem van belőle. Hasonlóképen jó eredményeket érteni! el a lélektanból és történelemből.« (Az osztályvezér és az osztályozó napló, igazolták.) St. M. III. éves: »A nyári vákáció örömeit elvetettem. Belső hang súgta, hogy tennem kell. Dolgoztam hajnaltól késő estig, látástól vakulásig. A falunkban inkább rossz véleménnyel voltak rólam, mert henyélőnek, »úr«-nak tartottak. Néztek és csodáltak, amikor a nehéz testi munkától (cséplés, kéve- adogatás) sem riadtam 'vissza, Oj ember lettem. Már nem az osztály tét