Budapesti Tanítóképző Intézet, 1939

g ;nyét néhány sorban vesse negyedív papírra és a beiratkozás (illető­leg a pótbeíratkozás) napján reggel 9 órakor — a vezérek útján, — adják át nekem. Előre is felhívom a figyelmüket arra, hogy amit, mint tervet leírnak, azt mindenkitől teljes mértékben megkövetelem. Csak olyan tervet készítsenek, amelynek megvalósítására, úgy érzik, képesek és készek. Egyrészt a megnyitó beszédemben fogok ezekre utalni, másrészt a tanítói hivatás óráin és a mindennapi kérdések óráin fogjuk ezeket megbeszélni. Eddig általánosságban beszéltem értékekről és hibákról, most nézzük meg, hogy az említett értékek kikben hogyan valósultak meg. Itt most csak azokról a jelöltekről lesz szó, akiket a tanártestület vala­mely jutalommal tüntetett ki. (Lásd a jutalmazás című fejezetet.) E jelöltek érdemeit, eredményes munkásságát, szép lelki fejlődését — társaik jellemzése alapján — a következőkben mutatom be: Nagy János. Öt éve, hogy megismertem. Már akkor összebarát­koztunk, és azóta ez a barátság csak mélyült. Komoly, gondolkodó fiút ismertem meg benne. Sokszor voltunk együtt, ő mindjárt kitűnt vas szorgalmával, pontos, lelkiismeretes munkájával. Számomra csak jót tett e barátság. Lelkivilága gondozott, jószívű és őszinte barát. Semmi rosszat, csak jót lehet tőle tanulni. Hitet, szorgalmat és köte­lességteljesítésre való serkentést. Egy alkalommal kérte Igazgató úrtól jellemeztetését. — Minek, magán úgy sem tanulhatunk — felelte Igazgató úr. Szerény, aki nem szenved feltűnési mániában, jószívű, aki szívesen segít társain. Valóban komolyan készült hivatására és remélem jövendő munkahelyén is a kötelességét tudó, hivatását sze­rető, munkáját a legpontosabban végző igazi magyar tanító lesz. (Mező Ferenc.) Lengyel István. Egyesül benne a szelídség a keménységgel, a naiv vidámság a férfias komolysággal. Szereti a gyermekeket. Türe­lemmel, szeretettel foglalkozott az alsó gyakorló tanulóival, akik megkülönböztetett szeretettel veszik őt körül. Keményen dolgozott öt éven át. Széchenyi mondását választotta jelszóúl: »Férfiúi érő és állhatatosság mindenen győzhet«. Amilyen keményen tanult — amelynek eredménye V. év végén a jeles bizo­nyítvány, — ugyanolyan, sőt fokozottabb erővel nevelte önmagát, miáltal a legférfiasabb vonásokat alakította ki lelkében. Lengyel I. az igaz barát mintaképe. Őbenne ismertem meg a »jó barát« legszebb tulajdonságait. Bensőséges vallásos életet él. Istenben mindig meg­nyugszik. (Vörös István.) Vörös István hirtelen emelkedett ki az osztály szürke tanulóinak soraiból. Azóta törhetetlen vasakaratával, lelkiismeretes következetes­ségével az osztály legjobbjai közé tartozott. Munkarendjét, időbeosz­tását osztályunk minden tagja megcsodálta. A magyar szépirodalomért él-hal. Emberismerete kitűnő. Ennek forrása önismerete. Bátran szem­benézett egyéniségének kedvezőtlen vonásaival, és kemény önneve­lésével sok apró hibájától megszabadult, és a legszebb vonásokkal •szépítette egyéniségét. Törekedett mások lelki-világába mindig bele­helyezkedni, és annak alapján mindenkit megérteni. Minden munká-

Next

/
Thumbnails
Contents