Budapesti Tanítóképző Intézet, 1937

14

tam, mert az intézet érdeke lebegett előttem és jól esett egy kicsit dolgozni. Ezekért a kis segítségeimért sohasem kaptam dicséretet, vagy jutalmat, és mégis dolgoztam. Azt hiszem, ezzel is jó példával állhattam alsóbb-éves társaim előtt, hogy nem a dicséretért kell dolgozni, és nemcsak akkor, ha látják.«

Harmadik intelem. A. szerint: »Ebben az évben elértem azt, hogy feljebbvalóimnak minden gondolkodás nélkül engedelmeskedem. Rossz szokásom volt ugyanis, hogy a parancsot rendszerint csak hosszas megfontolás után teljesítettem.« — B. szerint: »Az öt év alatt egyszer sem fordult elő, hogy engedély nélkül moziba mentem volna. Éreztem, hogy csak úgy boldogulok, ha magamat a szabályokhoz tartom, mert hiszen a szabályok érettem vannak. Az öt év alatt nem mulasztottam egyszer sem.«

Negyedik intelem. A .szerint: »A negyedik intelem értelmében a hűség, a serénység, a bizalom stb. kérdésében elértem célomat. A munkát ezelőtt nem mindig szerettem, de kifejlesztettem magamban a munkaszeretet csíráját. Tanulni sem szerettem. De 2 évvel ezelőtt megbuktam és azóta kisebb tehetségemet szorgalommal pótoltam, és így a közepes tanulók közé kerültem.« — B. szerint: »Mindig igyekeztem hűségemmel és serénységemmel az intézet ékessége lenni. Úgy érzem, október óta eredményes volt igyekezetem. Pusztán tehetséggel jeles bizonyítványt elérni nem lehet. Ahhoz még ép annyi szorgalomnak kell járulnia, mint amennyire a leggyengébbnek van szüksége.« Az ügyek békés elintézése, a szelídség az én Achilles- sarkam. Ezen a téren kell még fejlődnöm.« — C. szerint: »Harag

és gyűlölség nélkül uralkodjál rajtuk« — mondja Szent István. Felügyelői megbízatásomban igyekeztem eljárni, harag és gyűlölség nélkül, de azért szigorúan. Ezt jaedig helyes ítélettel, igazságossággal érhettem el. Mindig helyes ítéletre törekedtem, s ha fölindult voltam, nem ítéltem mindjárt, vártam, mérlegeltem a dolgokat, meghallgattam a bajbajutottakat. Most látom csak, mennyi alkalom, milyen nagy szerencse egy ilyen megbízatás«. — D. a gyermekekben látja a vitézlő rendet: »Nagyon szerettem a gyermekek között tartózkodni. Mégpedig nemcsak a két »jólfésült« gyakorlóban, hanem főképen Szalatsy tanár úr szegény gyermekei között. Pedig bevallom, nem valami jó érzéssel mentem ide első hospitálásomkor. De annál nagyobbb szeretettel később, mikor ráeszméltem arra, hogy ezeknek nagyobb szeretetre, melegségre, közvetlenségre van szükségük, mint a többi gyermeknek. így értem el azt, hogy nemcsak én öveztem őket szeretettel ,hanem ők is törekedtek viszontszeretni engem.« — E. szerint: »Mikor tavaly Igazgató úr Szent István intelmei szellemében indította él az iskolai évet, arra gondoltam, hogy ezt minden tanítónak különöskép meg kell szívlelnie, mert ő gyermekbirodalmában olyan, mint a király. Egy ilyen kis királyságot jól eligazítani nem is könnyű dolog.« — F. szerint: »Bizalomról is beszél ez a negyedik intelem. Ennek érdekében arra törekedtem, hogy tanáraimmal szemben bizalommal viseltessem, és hogy a gyakorlósok bizalmát is megnyerjem. Ez sikerült is. Különösen az alsó gyakorlósok körében.«

Ötödik intelem. A. szerint: »Az ötödik intelem szellemében óriás lépésben haladtam előre a helyes ítéletalkotás terén. Egész a meg-