Budapesti Tanítóképző Intézet, 1937
13 A dolgozatok bevezető gondolataiból. A. szerint: »Hogy a tökéletesség felé való haladásom minél sikeresebb legyen, minden hónapban egy intelmet tanulmányoztam. Nem annyira az intelmet tanulmányoztam, mint inkább magamat az intelem értelme szellemében.« B. szerint: »Igazgató úr évnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a Szent István-év bizonyos kötelességeket is ró minden emberre. Nemcsak ünnepelnünk kell, hanem át is kell alakulnunk, a nagy király szellemében kell cselekednünk.« — C. szerint: »Én is igyekeztem életem folyását ez intelmek szerint úgy irányítani, hogy általuk különb lehessek. Eleinte nem nagyon ment. Jobb volt intelmek nélkül. Hála az Istennek, nem tartott sokáig ez az átmeneti gyengeségem. Előjött a jobbik »én«-em. Győzött a józan belátás.« Első intelem. A. szerint: »Az első hónapban az első intelem szellemében azt vizsgáltam: milyen vagyok a vallásos élet kérdésében? Nem volt nehéz megállapítanom, hogy itt rendben vagyok.« — B. szerint: »A hittant mindig megtanultam. A vallás terén nagy küzdelmeim voltak, de Istenhez hü maradtam« — C. szerint: »Örömmel vezettem szívgárdát, s ott úgy cselekedtem, hogy az a gyermekek előtt példa legyen, s arra törekedtem, hogy én is segítsem lelkűknek olyan kialakítását, hogy azok Szent István intelmeinek befogadására alkalmasak legyenek. Nem kényszerből tettem, mert a vezetést önként vállaltam el. Társaim megválasztottak a Jézus Szive Szövetségben az V. évfolyam vezetőjének. Iparkodtam úgy élni, hogy az tisztségemhez méltó legyen.« — D. szerint: «Szent István intelmeiben az első helyre a példái tette. Erre törekedtem én is egész évben, t. i., hogy magam is példásan cselekedjem, mert a szabályokhoz való ragaszkodást és azok megtartását csak akkor fogják a rámbízottak igazán követni, ha elsősorban magam is cselekszem. Pl.: reggel mindig elsőnek ugrottam ki az ágyból, de nem is kellett egyszer sem szólnom senkinek, hogy keljen ki az ágyból.« — E. szerint: »Mint szív- gárda- és cserkészapródvezető arra törekedtem, hogy valóban példát mutathassak. Igyekeztem a hitigazságok szerint élni és cselekedni.« Második intelem. A. szerint: »A gyenge egyháznak légy őrzője.« Hitünk érdekében anyagi áldozatot kell hoznunk. Ezt az áldozatot meghoztam akkor, amikor a hitterjesztés érdekében havonta 10 fillért fizettem, meghoztam akkor, amikor a szívgárda csoportomnak többször kifizettem a Jézus Szive Hírnöke c. lapot, mert ők nem tudták kifizetni.« —- B. szerint: »Egy alkalommal egyik társam arra kért, segítsek neki harmóniumot vinni. Sietős dolgom volt, s ezzel érvelve nem segítettem. Pedig ha akartam volna, segíthettem volna. Utána eszembe jutott Igazgató úr gyakran hangoztatott kérdése: »Mit tenne Krisztus az én helyemben?« — Nemsokára ugyanilyen alkalom kínálkozott. Örömmel segítettem.« — C. szerint: »Szent István második intelme a cselekvő szeretetről szól. Ezen a téren, ami az anyagi segítséget jelenti, nem sok eredményt tudok felmutatni, mert én is szegény fiú vagyok és szintén segítségre szorulok. Mivel anyagilag nem tudtam segíteni senkin, segítettem avval, amivel tudtam: munkámmal, eszemmel, stb. Az intézetben is mindig segédkeztem, és a közös munkából sohasem vontam ki magamat. Én nem azért segítettem, hogy az Igazgató úr, vagy a tanár urak megdicsérjenek. Önzetlenül dolgoz
