Budapesti Tanítóképző Intézet, 1936
10 S most felteszem a kérdést: »Miért volt most szükségünk Németh Sándor tanügyi főtanácsos ünneplésére?« Azért, mert ha csak elméletileg állítjuk az értékeket ifjúságunk elé, nagyon nehéz a munkánk. Ha azonban úgy járunk el, hogy megmutatjuk, hogyan lehet a hirdetett elveket megvalósítani, akkor mind a tanártestületnek, mind az ifjúságnak könnyebb a feladata. Fiúk! Láttuk a példát. Kövessük! Most pedig búcsúzásul azt kívánom Németh Sándor tanügyi főtanácsos úrnak, hogy a jó Isten még sokáig éltesse családja, tanártársai, barátai, tanítványai és az egész matgyar tanügy javára. Részletek az igazgató évzáró beszédéből. Ezt az évet a budavári hősök szellemi világa jegyében indítottuk meg. Évnyitó beszédemben arról szóltam, hogyan követhetjük mi a budavári hősök példáját. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a nagy hősök nyomán ifjúságunknak hősnek kell lennie a saját munkája végzésében. Mikor vagyunk hősök a magunk munkájában? Akkor, ha kitartóan tanulunk, ha helyes elveink mellett kitartunk, ha tudunk a saját lábunkra állni, ha tudunk önuralmat gyakorolni, ha van egészséges önérzetünk. Tanártestületünk ezek értelmében fokozottabban törekedett ifjúságunkban ezeket az értékeket gondozni, fokozott mértékben törekedett arra, hogy kitartó munkára serkentsen. Most nézzük meg, hogy ifjúságunk mennyiben követte a tanártestület hívó szavát. Flogy a lelki világ szépsége területén miféle eredményre jutott ifjúságunk, az nágyon nehezen mérhető le. Tanítványaink tetteiből megállapítható, hogy többen határozottan törekedtek arra, hogy a lelki élet szépségeit ápolják. Ifjúságunk fegyelmezettsége, lelki rendezettsége igazolására sok mindent lehetne mondanom. Most három dolgot akarok említeni. Amikor XI. Ince pápa szobrát leleplezték, továbbá a június 12-i kivonulás alkalmával — a főigazgatóság megállapítása szerint — a középfokú fiúiskolák között intézetünk ifjúsága tanúsította a legfegyelmezettebb magatartást. Kiss József tanügyi tanácsos szintén megdicsérte ifjúságunkat helyes magatartásáért, látogatása alkalmával. Az előmenetel területén a haladás már sokkal könnyebben megállapítható. Ebben a kérdésben voltak ugyan egyesek, akik alig mozdíthatók ki a maguk kényelmes álláspontjából, azonban az ifjúság nagy többsége szorgalmasan dolgozik. Ezzel lehetővé tették, hogy a tanártestület, az elhelyezkedés szempontjából olyan veszedelmes elégségesek számát apassza, továbbá azt is, hogy sok jeles osztályzatot adhasson. Talán még sohasem volt annyi jelesrendű növendékünk, mint ebben az évben. Ezek a következők: Turcsányi Emil, Nagy János, Mező Ferenc, Kovács Zoltán, Károly Sándor, Kövesdi Pál, Szabolcsi Gusztáv és Katona Ferenc. Tanártestületünk nagyon fontosnak tartja azt, hogy ott, ahol lehetséges, évről-évre haladás legyen a jeles osztályzat felé. Azért felkértem az osztályfőnök urakat, legyenek szívesek megállapítani,
