Budapesti Tanítóképző Intézet, 1936

8

év nyarán a tanítóképző-intézeti tanárok részére rendezett szakértekezleten tartott. E területen a legnehezebb kérdés az, hogyan kell tartalmilag elemezni. Németh Sándor növendékek előtt tartott előadásában ezt mutatta be.

E szakértekezleteken való munkásságáról dr. Somos Lajos a Magyar Tanítóképzőben a következőket mondja: »Búcsúzásul nem mulaszthatom el, hogy kifejezést ne adjak hálánknak, meghatottságunknak és tiszteletünknek, amelyet nyugalombavonuló Németh Sándor igazgató, szeretett kartársunk iránt valamennyien éreztünk a tanfolyamon. Ű egy egész élet tapasztalatával és bölcs mérsékletével, de egészen fiatalos lélekkel mutatta meg nekünk, fiataloknak a biztosan járható utat«.

II. 1. Eddig az iskolával kapcsolatos munkásságáról beszéltem. Most vessünk egy futó pillantást arra a területre, amely az iskolán- kívüli népművelésre esik. E területen úttörő munkásságot fejtett ki. Az úttörő munka lényege abban áll, hogy megtalálta azt a módot, hogyan kell a magyar irodalmat a nép művelődése, a nép lelki emelkedése, a családvédelem, a nemzetvédelem érdekében legcélszerűbben feldolgoznunk. Valahányszor ilyen irányú előadást tartott, mindig határozott cél érdekében felsorakoztatott bizonyos irodalmi alkotásokat. Ilyen előadások pl. a következők: A gyermek a magyar költészetben. A családi élet a magyar költészetben. Tanítómesék. A beszélő köntös. Mi a valódi boldogság? (Vörösmarty: A merengőhöz című költeménye alapján.) Március 15-e a népművelésben. Stb. ilyen előadást tartott intézetünkben, népművelési előadókat képző tanfolyamokon és számtalan alkalommal Budapesten és a vidéken iskolánkívüli előadássorozatok keretében.

Nézzünk egy-két gondolatot ezekből az előadásokból! »Népmíve- lés — nemzetnevelés« című cikkében a következőket mondja: »A népművelés egyik főcéljául a jobb emberjellem kialakítását kell tekintenünk, melynek meghatározói: vallásosság, erkölcsiség, hazafiasság és a tudásnak azon foka, mely lehetővé teszi az egyén számára a jgya- korlati élettől eléje szabott feladatoknak mennél könnyebb és mennél eredményesebb megoldását, vagyis az életben való mennél teljesebb boldogulását«. •— »Az irodalom szerepe a népművelésben« c. cikkében a következőket mondja: »Az anyag kiválasztásában főleg a következőkre legyünk tekintettel: 1. Nemzeti irodalmunk anyagából válogassunk; 2. az irodalmat tartalmában ismertessük; 3. az ismertetésre szánt műalkotásban legyen nevelőérték; 4. ne haladja túl az egyszerű ember érzelem- és gondolatvilágát; 5. legyünk tekintettel a helyi vonatkozásokra és az időszerűségre. — Ami már most a »hogyan?«, vagyis a módszer problémáját illeti, ennek megoldásához kezünkbe adja a kulcsot a cél meggondolása és a kiválasztott anyag természete. ... Ha pl. valamelyik remekírónk életrajzának ismertetését szemeljük ki nevelő hatások elérésére, valamely jó forrás nyomán úgy állítjuk össze az író életrajzát, hogy az érdekes, de főleg a tanulságos mozzanatok (a szorgalom, a nagy akaraterő, hazafiság, önfeláldozás stb. tényei) domborodjanak ki.«

2. Németh Sándor munkásságában az iskolánkívüli népművelés és az ünnepélyek kérdése teljesen egybeforrt. Ezekben a kérdésekben