Budapesti Tanítóképző Intézet, 1936
7 mi ifjúságunknak is állandóan azt kell majd keresnie, mire van szüksége az én iskolámnak, mire van szüksége az én községemnek? Ne valamely szokás alapján dolgozzunk, ez lehet helytelen is, hanem arra törekedjünk, álljunk a saját lábunkra és állapítsuk meg: »Mire van szüksége az én iskolámnak, mire van szüksége az én tanítványomnak?« Az 1925. évi népiskolai tanterv új szellemet hozott a népiskolákba. Németh Sándor volt egyike azoknak, akik — múltjuk alapján — a leghamarabb megértették annak nagy jelentőségét. Nemcsak szóban, hanem írásban — a Néptanítók Lapja útján — is terjesztette ezeket a gondolatokat. Így résztvett abban a munkában, is, amely arra irányult, hogy a népiskolában a kötött fogalmazással szemben valódi fogalmazás, azaz szabad fogalmazás legyen. Ennek az álláspontnak logikus következménye az a törekvése, hogy saját tanítványai is majdan képesek legyenek ebben, a szellemben tanítani. Azért magyarnyelvi tételei nagyobbrészt olyanok voltak, hogy növendékeink nem megtanult ismereteket írtak le, hanem saját lelkivilágukból meríthettek, önmagukat adhatták. Erről előadást is tartott a Tanítóképző-intézeti Tanárok Országos Egyesületében. (Megjelent a Magyar Tanítóképzőben.) Az ezirányú munkássága nemcsak a fogalmazás készsége szempontjából nagy jelentőségű, hanem nevelői szempontból is. Értesítőnkben olvashatjuk, hogy növendékeink ilyen tételekről írtak: Minő érzelmekkel jöttem a tanítóképző-intézetbe? Legkedvesebb tantárgyam. Legkedvesebb .barátom. Az én három kívánságom. Az én szüleim. Olvasmányaim közül melyik tetszett legjobban? Családunk története. Az én első tanítóm. Stb. Ezek nagyon alkalmas- dolgozatok arra, hogy .általuk — a fogalmazás ügye mellett — a lelkületet is szolgálhassák. Ezeknek a dolgozatoknak a magam részéről azért is örültem, mert amikor át kellett őket néznem, nem azt éreztem, hogy nehéz kötelességet teljesítek, hanem azt, hogy vonzó, kedves olvasmánnyal foglalkozom. Ezeken keresztül is megismertem az ifjúságot, és kerestem alapot ahhoz, hogy lelki fejlődésüket irányíthassam. A szabad fogalmazás a leendő tanító kezében a fogalmazás megszerettetése mellett a tanulók lelki vezetésének is egyik eszköze legyen. Németh Sándor sokat foglalkozott a népiskolai olvasmánytárgyalás és költeménytárgyalás módjával. Tanítóképző-intézeti vonatkozásban pedig egyik főképviselője annak az iránynak, amely azt hirdeti, hogy szaktárgya területén nem az irodalomtörténeten, hanem az irodalmon van a hangsúly. Mindenütt keresi a népiskolai kapcsolatokat, mindenütt a nevelői vonatkozásokat állítja munkássága középpontjába. Élesen foglalt állást a művészeti öncélúság (L’art pour Fart) élve ellen. Állandóan hangsúlyozza, hogy csak azt olvassuk, ami nemcsak esztétikailag elfogadható, hanem egyúttal erkölcsileg is kifogástalan. Napjainkban, amikor nagyon ,sok a nem-fehér irodalmi termék, különösen fontos, hogy tanuljunk Németh Sándor állásfoglalásából. A népiskolai nyelvi magyarázatok kérdésében és a tanítóképzőintézeti nyelvtan tanításában is értékes munkásságot fejtett ki. Különösen nagy sikere volt azoknak az előadásoknak, amelyeket az 1936.
