Budapesti Tanítóképző Intézet, 1936
A munka élvezet. Németh Sándor búcsúztatása alkalmával elmondotta a intézet igazgatója. 5 A vallás- és közoktatásügyi Miniszter Ür előterjesztésére a Kormányzó Úr Öfőméltósága Németh Sándor c. igazgatót a tanügyi főtanácsosi címmel tüntette ki. S most azért gyűltünk össze, hogy egyrészt örömünket fejezzük ki, másrészt pedig azért, hogy Öméltóságától nyugalombavonulása alkalmával búcsút vegyünk. Mindjárt a bevezetőben meg kell mondanom, hogy erre az ünnepélyes búcsűzásra nem Németh Sándornak van szüksége, hanem nekünk, különösen ifjúságunknak. Hirdetjük, hogy munkánk legfőbb bírája lelkiismeretünk legyen, azonban e mellett jó tudnunk azt is, hogy felsőbb hatóságunk figyelemmel kíséri működésünket. Aki a lelkivilág mélyébe törekszik pillantani, észreveszi, hogy az igazi munka elismerése sok helyen serkentő hatású. Most nézzük meg, mi volt az a munka, amely ehhez a kitüntetésihez vezetett? Ez részint a népiskolákra és a tanítóképzésre,! részint pedig az iskolánkívüli népművelésre vonatkozik. Az első munkakör egyrészt az intézetben zajlott le, másfelől országos természetű. 1. Németh Sándor munkássága a népiskola és a tanítóképzés terén. 1. Az intézetben végzett munkásságát két részre oszthatjuk a szerint, amint a tanítási órákkal kapcsolatos, vagy az órákon kívül történt. a) Németh Sándor intézetünkben a magyar nyelvet és irodalmat tanította. A magyar nyelv és irodalom azonban az ő kezében lényegesen több volt, mint egy tantárgy. A tanítónevelés leghatalmasabb nevelő eszközét látta benne. A magyar nyelvnek annyiban van alapvető jelentősége a tanítóképzésben, amennyiben a helyesírás és fogalmazás a legelső kapu, amelyen keresztül kell a növendéknek jutnia. Ha itt megakad, tudhat egyébként bármennyit, nem lehet belőle tanító. A gyakorlati élet ritkán kutatja a részletismereteket, a helyesírást és fogalmazást azonban —- valamely kérvény vagy jegyzőkönyv alapján — feltétlenül vizsgálja, és ha ezen a vizsgálaton volt növendékünk elbukik, akkor azt kérdezik: »Hol végzett ez a fiatalember?« Németh Sándor arra törekedett, hogy tanítványai megállják a helyüket az élet vizsgálatán is- Az irodalomban pedig nem a részletismereteket, nem a részletadatokat, nem az emlékezet próbaköveit kereste, hanem a nevelőmozzanatokat. Ha van nehéz kérdés a tanítóképzésben, akkor a legnehezebb feladatok egyike, a művelődési anyag nevelési mozzanataival az ifjúság életét tökéletesebbé tenni. Németh Sándor arra törekedett, hogy az irodalmi alkotások tartalmával nemesítse az ifjúság lelkivilágát- Á magyar nyelv és irodalom tanításában általában azt tartotta szem előtt, hogy a növendéket a tanítói hivatásra kell előkészítenie. Azért mindig állandó gondja volt arra, hogyan kell a népiskola számára a tananyagot kiválasztani, hogyan kell azt a kiválasztott tananyagot a népiskolában tárgyalni. Élénken élt benne az a tudat, hogy a tanítók tanítója.
