Budapesti Tanítóképző Intézet, 1935

6. Vessék fel magukban a kérdést, vájjon az eddigi köszönetmondásaik gépiesek voltak-e vagy pedig lélekből jöttek-e. Különösen szeretettel hívom fel a figyelmüket arra, hogy kedves, szép, derűs elégedett lélekkel mondjanak köszönetét mindazokért, amiket kapnak. Nem elegendő a köszönet külső kifejezése, hanem egészséges lélekből fakadó köszönetre van szükség. A köszönet ne ajakgimnasztika, hanem szívgimnasztika legyen. így próbáljanak erre a kérdésre őszinte választ adni: Tudok-e derülten köszönetét mondani?

7. Vessék fel magukban a kérdést: Tudnak-e az osztályzattól függetlenül is tanulni. Az önzetlenség ugyanis az osztályzattól független tanulást is kíván. Az ilyen lelki berendezés állandó tanulást jelent, és kizárja az úgynevezett számítást. Az helyes, ha nagy erővel törekszenek arra, hogy jó bizonyítványuk legyen, az azonban nem helyes, ha az osztályzatban csúcsosodik ki minden iparkodásuk. Nagyon örülök annak, aki arra törekszik, hogy minél jobb bizonyítványa legyen, azonban aki csak <az osztályzatért tanul, ott nagyon közeli az a veszedelem, hogy az életben minden munkát abból a szempontból fog mérlegelni, vájjon ezért a munkáért fizetnek-e külön vagy sem. Anyagias lesz. Az életben nagyon sok munkát a külön fizetésre való tekintet nélkül is meg kell csinálnunk. Az önzetlen munkálkodás gondolatát már itt az intézetben meg kell szoknunk.

8. Vessék fel magukban a kérdést, vájjon tudnak-e lélekkel olyan munkakörökben dolgozni, amely munkáért osztályzat nem jár. Ilyen munkakörök: az önképzőkör, a segítő egyesület keretében folyó munka, a kultúrestéken való közreműködés, a cser- készapródok vezetése, a vörös-keresztesek vezetése, a szívgárda vezetése, az ünnepélyek rendezése körül való munkálkodás stb., sfb. Ezekben a munkákban van sók önzetlen mozzanat is. Vessék fel magukban a kérdést, vájjon tudnak-e társaikon önzetlenül segíteni?

9. Vessék fel magukban a kérdést, vájjon tudnak-e megfelelni azoknak a felhívásoknak, amelyek arra irányulnak, hogy valaminek a megtétele ugyan nem kötelező, csak ajánlatos. így például mennyire olvasnak olyan műveket, amelyek elolvasása kívánatos? Mennyire törekszenek az országot saját kezdeményezésük alapján nyári kirándulások útján megismerni? Ezekben a munkákban is kifejezésre jut bizonyos önzetlenség.

10. Vessék fel magukban a kérdést, tudom-e már önzetlenül szeretni a gyermeket? Átéltem-e már a Szentírás következő szavainak mélységes értelmét: »Engedjétek hozzám a kisdedeket!«

11. Vessék fel magukban a kérdést, vájjon nemzeti ünnepek alkalmával, a hősök emlékünnepén, a temetőbe való zarándoklá- saink alkalmával stb. él-e a lelkűkben az igazi hála és kegyelet azok iránt, akikről megemlékezünk? Állapítsák meg, vájjon ez alkalmakkor legalább egy érzéssel gazdagabbak lettek-e? Vagy pedig minden úgy maradt, mint ahogyan volt.

18