Budapesti Tanítóképző Intézet, 1935
12. Vessék fel magukban a kérdést, vájjon tudnak-e egy-egy siker után hálát adni a Mindenhatónak? Állapítsák meg, hogy kérő és hálaadó imájuk milyen viszonyban vannak! Vannak emberek, akik kérni tudnak, de megköszönni valamit, hálát adni nem tudnak. A nemzeti életnek legfőbb ereje az egység. Az önzetlenség és ennek első jellemvonása: a hála a nemzeti egység egyik legfőbb tényezője. Abban a tudatban, hogy Rákóczi önzetlensége segít bennünket abban, hogy ifjúságunk a tárgyalt értelemben részese legyen a nemzeti egység gondolatának, az 1935/36. iskolai évet megnyitom. B) Gyümölcs az önzetlenség jegyében. Elérkeztünk az 1935/36. iskolai év végéhez. Ezt az évet Rákóczi önzetlensége jegyében indítottuk útnak. Rákóczi önzetlensége alapján törekedtünk önzetlen munkára, önzetlen ragaszkodásra Éles különbséget szoktunk tenni tanítói hivatal és tanítói hivatás között. A tanítói hivatásérzetnek egyik legfőbb ismertető jegye az önzetlenség. — Most nézzük meg, hogy ez az iskolai év miféle gyümölcsöket érlelt ezen a területen. — Azt szoktuk mondani, hogy a tanítónak a népiskolás gyermekek munkáinak elbírálásakor az egész embert kell néznie. Ezt az elvet nekünk is kell követnünk. Azért a fentebbi jellemvonáson kívül más értékeket is fogok kutatni. Vizsgálni fogom — többek között — azt is, hogy mennyire követtük az előző év célkitűzését: a nehézségek sikeres megküzdését, és általában mindazt, amit a tanítótól megkívánunk. Hogyan fogom az eredmény mérlegét meghúzni? Rövid általános megállapítás után azt fogom vizsgálni, hogy célunkat az egyesekben — elsősorban az V. évfolyamot végzettekben — mennyire sikerült elérnünk. Általánosságban azt mondhatom, hogy eredményünk jó közepes. A részletekre nézve előbb egy elvet kell érintenünk. A nevelésnek egyik legfőbb elve így hangzik: Nemcsak osztálytanítást kell végeznünk, hanem az egyesekkel külön is kell foglalkoznunk. Mi ezt az elvet nemcsak hirdetjük, hanem a lehetőség szerint meg is valósítjuk. Beszámolóm lényege az, bemutatom, hogy a fentebb említett és egyéb értékeket hogyan sikerült az egyesekben, egyes növendékekben életre keltenünk. Az évvége felé arra kértem intézetünk ifjúságát, hogy — társaik szempontjából titkos — szavazás útján állapítsák meg, hogy osztályonként kik azok, akik ebben az évben az intézeti közös munka területein legtöbbet dolgoztak. Az önzetlen munkásság mellett az önzetlen ragaszkodás kérdése is érdekelt. Azonban az csak lényegében az életben dől el, hogy erre vonatkozólag kinél értünk el eredményt.* — Tanártestületünk az évvégi * Amit ezen a téren már eddig is tehettek, azt ebben az évben — általánosságban — jobban tették, mint eddig. 19
