Budapesti Tanítóképző Intézet, 1934
zásokra sarkal és megmutatja azt a területet, ahol lehetőség kínálkozik erőink kifejtésére. Amelyik tanítóban ez a hivatásszeretet tényleg parázslik, nem maradhat veszteg, hanem bizsergő akaratával felkutat valami értékes munkakört. Olyan munkát kell tehát keresnie, amellyel szaktudását növeli, érzelmi életét nemesíti, akarati világát szilárdítja, tehát amivel magát egészében nevelheti és e mellett másokat is visz a nemzet érdekében a személyiség felé. Mert nincs magasztosabb eszmény a földön, mint Isten céljain belül a nemzetért dolgozni! A fiatal tanítók tennivágyása eleven életet nyerhet az iskolánkívüli népművelésben. Ez az a terület, amelyen az állás- nélküli tanító is kiköthet és hivatásszeretetc szerint működhet. Itt most már csak az lehet a probléma, miként tud az állástalan tanító bekapcsolódni az iskolánkívüli népművelést szolgáló ismeretterjesztő előadások tartásába, az analfabéta tanfolyamok vezetésébe, énekkar szervezésébe és a mesedélutánok rendezésébe. Hogy az állástalan tanítók iskolánkívüli népművelő munkáját meg tudjam vázolni, talán leghelyesebb lesz, ha konkrétumként elmondom a székesfehérvári fiatal tanítóknak ebben a népművelési évadban kifejtett működésüket, amelyből magam is kivettem a részemet. Ezen keresztül aztán leszűrhetjük a következményt is. — Állástalanságunk nyomasztó hangulatában egy nagy lelki hiányt éreztünk: az örömet. Nem is az lo- hasztotta kedélyünket, hogy nincs állásunk, mert ezt a tömegjelenséget megértéssel elkönyveltük, hanem az, hogy a munkával járó örömöket kénytelenek vagyunk nélkülözni, amelyet semmiféle furfangos szórakozási formával nem lehet pótolni. Úgy találtuk, hogy a népművelő előadások és színielőadások tartása és rendezése nekünk nagyon megfelelne. A tett első motívuma volt a bátorság, amellyel bekopogtattunk az illetékes hivatalos helyeken. Elmentünk tehát a népművelési titkárhoz és kértük, hogy adjon alkalmat előadások tartására. A titkár jóindulattal meghallgatott bennünket, de kijelentette, hogy a városban tapasztalt emberek tartják az előadásokat s ilyenformán ott nem jöhetünk számításba. Azonban van a városnak két olyan kültelki része, — folytatta — ahol a népművelés nincs megszervezve. Csakhogy e két terület a népművelés szempontjából annyira nehéz, — mondta a titkár — hogy maradandóan népművelést nem lehetett megvalósítani. Ebből az következik, hogy kezdő tanító számára ezen a terepen való munka nagy kockázattal jár. Ezekután csak az a törekvésünk volt, hogy hatalmunkba keríthessük azt a parlagon heverő, ingerlő, nagyon nehéztalajú városrészt. A titkárt biztosítottuk komoly szándékú munkánkról, aki végül is teljesen átengedte részünkre a két kültelki negyedet azzal, hogy figyelemmel kíséri lépéseinket. Kezdeményezésünk pártolására megkértük a kir. tanfelügyelőt, az egyházmegyei főtanfelügyelőt, a megyéspüspököt — 24 —
