Budapesti Tanítóképző Intézet, 1934
és a város polgármesterét, akik megértő szeretettel álltak a fiatal pedagógusok mellé. Megmozdulásunkra a helyi lapok is felfigyeltek s attól kezdve állandóan evidenciában tartották hasábjaikon az állástalan tanítók további működését. Egy részt legyen szabad felolvasnom az egyik helyi lapból. „Öt fiatalember névszerint: Reveland Antal, Szabó Jenő, Kovács Tibor, Sági Imre és Harza László állástalan tanítók, azzal a kéréssel fordultak a népművelés vezetőjéhez, Fikker Aurél népművelési titkárhoz, hogy részükre engedjen át a városból egy bizonyos területet, amelyen népművelési tevékenységet folytathatnak. A népművelési titkár örömmel vette tudomásul ezt a kezdeményezést és a Maroshegy-Szárazrét területét jelölte ki számukra népművelési munkahelyül. A kezdeményezést a polgár- mester és a püspökség is támogatja.” (Fejérmegyei Napló, 1934. nov. 18-i számából, 2. oldal.) Az újságok révén az állástalan tanítók ismertek lettek. Olyan eredmény volt ez, amelyre lényegében nem is törekedtünk. A megismeréshez többször elismerés is járt. Mielőtt megkezdtük munkánkat a kijelölt helyeken, az ottani igazgató-tanítók támogatását is kértük olyképen, hogy az ő irányításuk, tanácsaik alapján óhajtanánk ténykedni a népművelésben. Minthogy részükről csupán dirigálásról volt szó, nem pedig keresztülviendő munkáról könnyen belementek az alkuba. Azonban éreztük, nem nézik barátságos tekintettel kezdeményezésünket. Ezen a feszült viszonyon úgy segítettünk, hogy különböző szolgálatokat végeztünk részükre. így az iskolában egyes tanítási órákon segédkeztünk, az istentiszteletre egyházi énekeket taníttattunk meg az iskolásgyermekekkel, továbbá középiskolás gyermekeiket instruáltuk minden honorárium nélkül. Mindezen kis áldozatokkal szinte lekenyereztük őket, hogy a népművelési munkánkban minket ne akadályozhassanak. Egyszóval politikusoknak kellett lennünk a nélkül, hogy politikával foglalkoztunk volna. A népművelő évad programmjának összeállításában az az elv irányított bennünket, hogy a népművelésünk — épen nemzetnevelő célja és életformáló feladata érdekében — sokoldalú legyen. Ezért előadásaink témája gazdasági, egészségügyi, nevelési, kedélyképző, vallásos, hazafias, irodalmi, technikai és alkalmi természetű volt. Minden előadáshoz megfelelő, a tárggyal összhangban levő műsorszámokat illesztettünk. Az alaposan átgondolt, megbeszélt és egységbe szedett munkakört aztán felosztottuk magunk között. Az egyik színdarabok után kutatott, a másik a kiválasztott színműveket betanította, a harmadik a helyes szavalásra oktatott, a negyedik éneket tanított, a következő propagandát csinált az előadásunkra stb. Vagyis mindegyikünk megtalálta a maga helyét, ahol tudását, lelkesedését a leghatásosabban értékesíthette. Miután a munka elméleti részével teljesen elkészültünk,- 25 -
