Budapesti Tanítóképző Intézet, 1934

2. Népművelés — amíg álláshoz jutunk.

Ma tömeghangulattá lett az örökös panasz. Szinte divatosnak tartják az emberek, ha szánalmat kelthetnek akár maguk, akár mások iránt. Ma nincs ismertebb fájdalom a munkanélküliségnél, a kenyérhiánynál és az általános nyomornál. — Ifjú emberek ezrei, telve ideálizmussal, ambícióval, vágyakkal, tervekkel, eszmékkel, jogos reménységgel, dinamikus elhatározással feszülnek az élet kapujának, amely késlekedve akar kitárulni előttük.

A mai ifjúság mintha vissza volna vetve, elfojtva, mellőzve, majdnem kirekesztve még a küzdelem lehetőségeiből is. A mai ifjúság mintha egy megkésett, künnrekedt tavasz ígérete lenne, amely meddő virágzásban kénytelen elfecsérelni magát. Tragikuma, hogy nem tud gyümölcsérlelő munkásává, tettekkel is alkotó részévé válni se a magyar jelennek, se a magyar jövendőnek. A háború utáni ifjúság nem válthatja tettekké fiatal szívének egészséges álmait, mert valósággal elöregszik, amíg az ígéret földjére jut.

Nekünk fiatal tanítóknak, akik a lelki harmóniát, az öntudatos békét vagyunk hivatva — nemcsak magunkban, hanem másokban is — megteremteni, kötelességünk azon őrködni, hogy az elkeseredett szenvedélyek igájába ne görbüljünk. Bölcs mérséklettel irányítsuk a fiatal évek hozta nyugtalanságot olyan területekre, ahol a munkakedvünk legalább kissé kiteljesülhet. Ne legyünk a panasz, a lázongó lélek zsoldos trombitásai annak jogán, hogy nincs állásunk! Azt az időt, melyet talán ideges nyughatatlansággal, irigykedő elégedetlenséggel szőnénk át, töltsük be inkább önmagunk lelkének nemesítő munkájával. Megelégedett lehet az a fiatal tanító, aki az intézet jó közszelleméből, ideális világából átlopott magával valamit az új életébe. Boldog lehet az, aki az eszméket, a tanácsokat befogadta, aki akaratot gyűjtött, aki munkára serkentő indítékot kapott. Ez az ifjú ne féljen, hogy észrevétlenül el fog sikkadni a tömegben. Csak ne legyen türelmetlen. Ezt a köteles várakozási időt okosan kell hasznosítani. Elsősorban magát gyarapítsa. Olvasson szépirodalmi és mindenirányú tudományos könyvet, pedagógiai szakközleményeket és a Néptanítók Lapját. Forgassa a neveléstant, tanítástant és módszertant, hogy legalább elméletben mélyítse el minden vonatkozásban a neveléssel és tanítással kapcsolatos tennivalókat, hogy az ígérkező gyakorlati munkája, öntudatosabbá váljék. A gyermektanulmányozás nem kíván külön tanítói állást, tehát az állástalan tanító méltó foglalkozásnak tarthatja a gyermeki lélekben való búvárkodást. Ebben a ténykedésében még énjét is fokozottabban figyelheti és nevelheti.

Hogy a tanító állásnélküli idejének gazdag tartalmat tudjon adni, nem kell egyéb, mint hivatásának szeretete. A hivatásszeretet gondolatokat sugall, tettre-késztető elhatáro23 -