Budapesti Tanítóképző Intézet, 1934

A látszat pedig rossz zománc módjára hamarosan lekopik és láthatóvá lesz a szomorú belső.

A lelkűiét nemesebbé tételének szükségességét érzi az a növendék, aki beszámolásában többek között a következőket mondja: „A kitüntetettek közül Harach Endrét választottam mintaképnek. Benne láttam az önnevelő jellemet. Amikor hallottam, hogy milyen közepes tanuló és milyen kevéssé kívánatos magaviseletű jelölt volt, akkor úgy láttam, hogy én is ilyen vagyok. Ez a megállapításom azzal az elhatározással végződött: Ha Harach Endre tudott különb ember lenni, én is különb ember leszek. Hát lehetek én is különb ember, különb növendék, különb tanító? Természetesen! Hogyan lett Harach Endre különb emberré? önnevelés útján. Én is ezt fogom csinálni. Hogy a gyermekeket nevelhessem, előbb magamat kell nevelnem. önnevelés csak önismeret útján lehetséges. Hogy helyesebb önismeretre jussak, neveléstani órán meg fogom kérni a társaimat, hogy írják le a jellememet. Ezeket a jellemrajzokat az osztály előtt szeretném meghallani. Harach Endre is így járt el. Érzem, hogy el tudom majd viselni hibáim felsorolását. Ez az eljárás úgy fogja belőlem kiégetni a rosszat, hogy tiszta, nemes lélekkel léphetek az örökké víg, mosolygó és ártatlan gyermeklelkek közé. Isten segítségét kérem, hogy így legyen”.

Ez a növendék lelkületét akarja nemesebbé tenni. Azzal, hogy írását is felolvastam, az volt a célom, hogy egyrészt ehhez a küzdelemhez az erejét növeljem, másrészt a többieket is felhívjam arra, vegyék fel a küzdelmet mindazzal szemben, ami a lelkületűket károsan érinti. Ez a küzdelmek nagy számát jelenti. E küzdelmek egyénenként különbözők. Egyre azonban különösebben akarom a figyelmüket még felhívni. — Vegyék fel erősen a küzdelmet annak az érdekében, hogy a 10. cserkésztörvény szellemében testben és lélekben tiszták legyenek. Kimondhatatlan bajok, kínok, gyötrelmek származhatnak abból, ha ebben a kérdésen gyengéknek bizonyulnak. Sokszor mondogassák magukban: egyéni boldogulásom és boldogságom, családom jövője, hazám sorsa, örök életem érdekében — testben és lélekben tisztának kell lennem.

C. I. növendékünk ezeket írja: „Szeretném, ha valaki

megmondaná minden hibámat, mert ezeket teljességükben nem ismerem”. Ennek a növendéknek és mindazoknak, akik ezt óhajtják, alkalmat adok arra, hogy társaik jellemüket leírhassák. — B. É. így fejezi ki vonatkozó véleményét: „A társak részéről való jellemzés igen jó gondolat, mert az ember soha sem veszi észre saját hibáit s így nem is képes azok elhagyására”.

V. J. úgy látja, hogy a multévi kitüntetett jelöltek hibájukon keresztül küzdötték fel magukat oda, ahova minden növendéknek el kell jutnia. Helyes! Azt kell vallanunk, hogy a hibákkal teli életen való győzedelmes átküzdés az az út, amely az igazi tanítói jellemhez vezet. Ugyanez a növendék ezeket

9 -