Budapesti Tanítóképző Intézet, 1933

hogy magukból minél kiválóbb magyar tanítók legyenek. Sőt egyik-másik kellemetlenségben is a tökéletesedés egy-egy lépcsőjét kell sokszor látniok.

7. A magyar nevelésnek egyik fontos feladata a magyar népviselet gondozása. Lényeges nemzeti feladat, hogy minden vidék ápolja a maga sajátosságait a népviselet terén. Ebben az irányban is kaptam erősítést a gödöllői cserkésztáborozással kapcsolatosan többek között akkor is, amikor a gödöllői járás népe felvonult a cserkészek előtt. Ebben a felvonulásban az egyik tanítónő népviseletben vezette a tanítványait. Ez a tanítónő — magyar szemmel nézve — sohasem lehetett szebb, mint most ebben a ruhában. Bizonyos, hogy ennek a tanítónőnek az eljárása megerősíti a népben a saját viseletéhez való ragaszkodást.

8. A cserkészek egyik gyakorlata a nyílvesszővel való lövés. A »Magyar Cserkész« c. lap augusztus 12-i száma (Gödöllő) »A nyílvessző filozófiája« címen arról elmélkedik, hogy amint a nyíl kilövése egészen felesleges volt, ha a nyíl a cél előtt leesik, — éppen úgy kárba veszett a világtáborozáson való minden fáradozásunk, ha a vég előtt néhány nappal elernyedünk. Azt a lendületet, amellyel a világtábort megkezdtük, meg kell tartanunk. A nyílvessző filozófiájából a tanítónövendék is sokat tanulhat. Legfőképen azt, hogy amit elkezdett, azt be is kell fejeznie. Minden be nem fejezett munka olyan nyílvessző, amely a cél előtt leesik.

9. Ez a nyílvessző az akarat problémájára hívja fel a figyelmünket. Ehihez kapcsolódik az az értesülésem, amely szerint az angolok azzal jöttek a világtáborba, hogy itt jól akarják magukat érezni. És valóban jól is érezték magukat. Micsoda nagyszerű életbölcseség! Tegnap kértem a tanítványaimtól feleletet arra, hogy »Mi az én élet éltebölcseségem?« — íme, az angolok a fentebb jelzett életbölcseséggel jöttek Gödöllőre. Vájjon a mi növendékeink miféle életbölcseséggel jöttek most az intézetbe?! Azzal-e, hogy itt jól fogják magukat érezni, vagy pedig azzal, jó volna, ha ez a néhány év már eltelt volna. Valaki mondhatja, az a tény, hogy az angol cserkészek jól érezték ma»- gukat, az nemcsak azon múlott, hogy ők azzal az életfilozófiával jöttek, hanem azon is, hogy a magyar fiúk és az egész tábor barátságos volt. Aki ezeket mondja, annak igaza van, valóban a magyarok mint házigazdák elősegítették azt, hogy az angolok jól érezzék magukat. De azért a jóérzésben bizonyára része volt az angolok életbölcseségének is. Ha most ezt a gondolatot átvisszük az intézeti életre, azt hiszem, »nyugodtan mondhatom, mi is megteszünk mindent, hogy a növendékek itt jól érezzék magukat. Még azzal is kedvezünk, hogy leckét adunk. Látom, hogy vannak mosolygó arcok. Helyes, szeretem a mosolyt. De, ha ez a mosoly esetleg kétkedést fejezne ki,, akkor felhívom a figyelmet egyik növendékünk megnyilatkozására, aki a nyáron

— 6 -