Budapesti Tanítóképző Intézet, 1933
felül kapnak. Így elke ülhetik azt, hogy követelődzők legyenek, így elkerülhetik azt, hogy elkényeztetettek legyenek, így elkerülhetik azt, hogy a tanár urak közvetlenségére a maguk magatartásába a tiszteletlenségnek valamely árnyalata vegyüljön. 3. A harmadik, amit ezzel kapcsolatban á lelkűkre akarok kötni az, hogy ne legyenek primadonnák, azaz ne sértődjenek meg minden apró szellőtől. Hiszen nyilvánvaló, hogy a tanártestület minden egyes növendék iránt a legnagyobb jóakaratot tanúsítja. 4. Negyedszer arra akarom a figyelmüket felhívni, hogy nem kell bocsánatot kérni, hogy bocsánatot kérhessünk. S ha ez a bocsánat látszólag késik, ne nyugodjanak addig, amíg a bocsánatot meg nem kapták. Mindig arra gondoljanak, hogy Krisztus szellemébe! törekszünk dolgozni, azaz megbocsátunk. Azért sem kérjenek engedelmet, hogy hálásak lehessenek. Nem engedelmet kell erre kérni, hanem hálásnak kell lenni. A maguk hálájára az ne legyen hatással, hogy levelükre kapnak-e választ vagy sem. Aki csak válasz alapján ír újból, az nem hálából ír, har.em levelezés alapján ír. Senkit sem akadályozunk meg abban, hogy hálás legyen. Sőt ellenkezőleg egyik legfőbb törekvésünk a hála érzelmének felébresztése és fejlesztése. Fiúk! A hála és neheztelés összeférhetetlenek. Olyan ez, mint a tűz és a víz. Hogy milyen az igazi ragaszkodás, arra jó példát mutat Sinopei Diogenes egyik mondása. Diogenes eleinte az anyagi javaknak és a léhaságoknak áldozta életét, azonban egy lelki fordulat után a tudományoknak és az erényeknek szentelte magát. Erre az új életre keresett mestert. Ezt a kynikus iskola megalapítójában: Antisthe- nesben találta meg. Azonban Antisthenesnek, aki senkit sem bocsátott közel magához, nem tetszett az új tanítvány. Diogenes ennek ellenére is velejárt, amire Antisthenes bottal kergette el. De Diogenes nem tágított el mellőle, s így szólt: »Üss! Azonban olyan kemény botot nem találsz, amely engem visszariasztana tőled, ha beszélsz valamit«. Fiúk! Az a tanítvány, aki még akkor se tágít a mestere mellől, mikor bottal kergeti el, az a ragaszkodás fényes példáját mutatja. Szeretném, ha kicsit elgondolkoznának Diogenes életének eme szakaszán. Először anyagias, azután egy fordulat után úgy tanul, hogy még bottal sem lehet elkergetni. Ez valóban örült annak, hogy tanulhatott. Néhány nappal ezelőtt felkeresett az intézetnek egyik növendéke, aki elég rossz hírnévnek örvend. Bejelentette, hogy ezentúl komolyabban akarja venni a munkáját, arra kért, hogy a tanártestület tegye lehetővé azt, hogy új életet kezdhessen. Fiúk! A tanártestület mindenkor nagyon szívesen veszi, ha valaki különb életet akar kezdeni. Szívesen veszi, ha valaki olyan fordulathoz jutott, hogy komolyabban akarja venni a tanulást. A tanártestület szeretete bármely pillanatban kész az ilyen helyes irányba való megfordulást tudomásul venni, azonban 12 —
