Budapesti Tanítóképző Intézet, 1933
egyik kifejezője az, hogy néha annyi szeretettel halmozza el a növendékeket, hogy azt egyesek nem bírják el. Mit jelent az, hogy nem bírják el a szeretetnek azt a mértékét, melyben részesülnek? Azt jelenti, hogy elkényesednek? Már voltak elkényeztetett növendékeink. Nem szeretném, ha a tanártestület ennek a következményeit úgy vonná le, hogy a jövőben kevesebb simogató sze,etetet, bizalmat, gyengédséget juttasson az ifjúságnak, hanem az elkényeztetés elkerülése végett arra törekszem, hogy az ifjúság a tanári testület szeretetének — a kötelességen felül való — megnyilatkozásait ajándéknak tekintse, s ne szükségszerű bért lásson benne, amelyhez jussa van. Hogy ezt megérthessük, nem dorgálási szándékkal, elmondok egy példát. Egy végzett növendékről van. szó, aki egyszer ősszel arra kért, hogy nyolc napon belül kihajszoljam valami fizetését. Fiúk! Állásszerzés dolgában szívesen segédkezem, azonban sajnos, ez nagyon nehezen megy. Fizetés kihajszolására nem vállal- kozhatom. Mindenki, aki már fizetést kapott, tudja, hogy ennek az első alkalommal való kiutalása hosszabb ideig (2—3 hónapig) tart. Tehát 8 nap alatt nem lehet fizetést kihajszolni. A fizetés kiutalásának sürgetése össze sem hasonlítható az esetleges állásszerzés nagy jelentőségével. Az állás kérdése sokszor életkérdés. A fizetés kiutalás pedig természetszerű következménye az állásnak. Volt növendékünk nem látta, hogy lehetetlen feladatot kíván tőlem. S m után ennek nem tehettem eleget, megneheztelt rám. Ügy látszik, az intézetben annyira teljesedett minden kérelme, hogy kint az életben nem tudta elviselni, hogy ez a kérelme nem nyert kedvező elintézést. Azonban 5 hónapi hallgatás után megszólalt és a következőket írta: »Nem tudom tovább halasztani azt, hogy bocsánatot kérve, ismét a mélyen tisztelt Igazgató úr »hálás« tanítványának mondhassam magamat. Megragadva az alkalmat, elküldöm húsvéti jókívánataimat és egyszersmind megígérem, hogy rövid időn belül hosszú levélben fogom elmesélni annak a hat hónapnak a történetét, amelyet eddig állomásomon töltöttem. Kérem Igazgató urat, ne tekintsen hálátlannak és engedje remélnem, hogy ígért levelem megérkeztekor elnyerem bocsánatát.« Meg kell állapítanom, hogy a rövid időn belül ígért levelet most (9 hónap múlva) sem kaptam meg. Lehet, hogy megint megneheztelt rám. A szeretet napján egészen természetes, hogy ezzel az esettel kapcsolatban felhívjam a figyelmüket arra, mit kerüljenek, hogy az emberek magukat szeressék. 1. Ügyeljenek arra, hogy ne lássanak mindenkiben eszközt a maguk céljainak szolgálatában. Az emberek semmi ellen sem tiltakoznak élesebben, mint az ellen, hogy eszköznek tekintsék őket mások céljainak szolgálatában. Ezen a téren csakis egy helyes felfogás lehet: valamennyien eszközök vagyunk Isten és a nemzet szolgálatában. 2. Másodszor ajándéknak tekintsék mindazt, amit a tanári testülettől, a szigorúan vett kötelességen 11