Budapesti Tanítóképző Intézet, 1933
sem az év elején felébresztett lelki világot, másrészt pedig azért, hogy magukat példával tanítsam meg arra, hogy majdan az életben nr'nden kezdeményezésüknek annyi értéke lesz, ameny- nyit annak azzal adnak, hogy kitartanak mellette. Nem fogják magukat komoly embernek tartani, ha a felvetett jó gondolatokat hamar cserben hagyják. Igaz az a mondás, hogy minden kezdet nehéz, de még nagyobb igazság rejlik abban, hogy a folytatás még nehezebb. Erre a folytatásra, az év elején cserkészszellemben megindult jó munka folytatására hívom fel a figyelmüket. Különös szeretettel és bizonyos joggal mondjuk azt, hogy a magyar ember egyik jellemvonása a hűség. A hűségnek pedig nélkülözhetetlen sajátsága a kitartás. Tehát magyar mivoltunkat is támogatjuk azzal, ha a megkezdett szellemet folytatjuk, ha munkánkban kitartók vagyunk. Egy évvel azelőtt arról beszéltem, hogy bizalommal viseltetem az ifjúság iránt. Most nézzük meg, hogy ez a bizalom a cserkészettel kapcsolatosan konkrét esetben mit jelent. Cserkészcsapatunk néhány tagja a cserkészvilágtáborozáson az élelmezési csoporthoz volt beosztva. Ezekre a parancsnokságuk egyszer azt állapította meg, hogy lógnak. Szegény fiúknak nagyon fájt ez a megállapítás, mert érezték, hogy megcsinálták mindazt, amit tőlük kértek. Különösen attól tartottak, mi lesz akkor, ha én is meghallom ezt. Meg is hallottam, azonban egyetlen fiút sem dorgáltam meg. Meghallgattam a tényállást, amelyből arról győződtem meg, hogy fiaink lelkiismeretesen elvégezték mindazt, amit rájuk bíztak. Azonban nem elégedtem meg azzal, hogy a magam részéről igazoltnak láttam eljárásukat, hanem elmentem J. parancsnokukhoz, hogy ott is megvédjem őket. Amikor a parancsnok elé tártam a helyzetet, igaz cserkésztiszthez híven rögtön engesztelékeny hangon beszélt, csak azt mondotta, miért nem jelentkeztek a fiúk, amikor nem volt dolguk. Erre a fiúk felvilágosításai alapján azt feleltem, hogy a szóbanlévő cserkészek jelentkeztek munkáért L. parancsnoknál. Ezt az érvet is elfogadta J. parancsnok, megállapítván, hogy nem volt eléggé meghatározva, hogy ezek a fiúk mennyiben tartoznak az ő parancsnoksága alá és mennyiben L. parancsnoksága alá. Arra kértem J. parancsnokot, állapítsa meg ő is a fiúk előtt azt, hogy semmi mulasztást nem követtek el. Két nyomasztó érzéstől szabadítottam meg a fiúkat, akik ezentúl nem mint lógó, hanem mint építő cserkészek büszke öntudattal, megkönnyebbült lélekkel éltek tovább a táborban. A cserkészet példát szolgáltathat arra, hogyan kell az ifjúságot munkánk középpontjába állítani. Ott egy lényeges dolog van: az ifjúság testi és lelki világa. Úgyhogy bátran mondhatjuk, az ifjúság iránt való szeretet teremtette meg a cserkészetet, s intézetünk tanártestülete is az ifjúság iránt való szeretetből határozta el, hogy meghonosítja a cserkészetet. Hogy ez a tanár- testület mennyire szereti az ifjúságot, annak sok minden mellett 10 —
