Budapesti Tanítóképző Intézet, 1933

hogy itt valami nagy dolog történik a magyarság érdekében. 14. Ennek a világtábornak a legfőbb célkitűzése az igazi tábori élet, a tábor-erő bemutatása volt. Tehát a vezetőség nem arra törekedett, hogy a különböző / nemzetek különböző mérkőzésekben mérjék össze erejüket, hanem a mélységes, az igazi cserkészélet volt a cél. Az volt a törekvés, hogy ne csak mondjuk, hanem éljük is a cserkészgondolatokat, a cserkész­törvényeket. Szeretném, ha ez a gödöllői cserkésztábor intézetünk egész ifjúságát arra lelkesítené, hogy derülten fog hozzá a munkához, hogy az erényeket nemcsak hangoztatja, hanem meg is való­sítja, — megvalósítja azzal is, hogy naponta valami jót tesz. Szeretném, ha mindenki minden jelenséget olyan szemmel nézne, mennyiben erősödik ezzel a magyarságunk. Szeretném, ha min­denki elsajátítaná azt a cserkészlelkületet, amely határozott fegyelem mellett is mindig derült. — Abban a tudatban, hogy a gödöllői cserkésztáborról való megemlékezés intézetünk ja­vára válik, szívesen köszöntőm intézetünk tanártestületét és if­júságát, s az 1933/34. iskolai évet megnyitom. B) Folytatás az intézetben (I. 17). (Válasz egy elhangzott üdvözletre.) Köszönöm azt a ragaszkodást, amelynek szónokuk kifeje­zést adott. De még mielőtt tovább mennék, egy dolgot tisz­táznom kell. Nevezetesen azt, hogy ezt a mai napot nem úgy tekintem, mint olyan napot, amelyen az igazgatót ünnepeljük, hanem olyan napot, látok benne, amelyen az ifjúság és a tanártestület kölcsönös ragaszkodása juthat kifejezésre. Ezt a napot elnevezem a tanártestület és az ifjúság kölcsönös ragasz­kodása ünnepének, a szeretet ünnepének. így csinálhatunk a személyi kultuszból ügykultuszt, azaz törekedhetünk arra, hogy hódolunk annak az eszmének, amelyet ragaszkodásnak, szere­tetnek nevezünk. Fiúk! A szeretetről való beszéd csak akkor ér valamit, ha annak a hátterében megfelelő cselekedetek állnak. A sze­retetnek nem az a lényege, hogy az ajkon jusson kifejezésre, hanem az, hogy a szívben és Tettekben szólaljon meg. Azért nem szavakban, hanem tettekben, konkrét esetekben fogom ide­hozni a szeretet megnyilatkozásának különböző módjait. Ezt az évet a cserkészet szellemében indítottuk el. Sze­retném, ha megnyitóbeszédemből mindenki legalább egy gondo­latot ragadott volna ki, és azt ápolná magában. így kellene kifejezést adnunk annak, hogy a cserkészet szellemében nem­csak megindítottuk az évet, hanem annak a szellemében foly­tatjuk is munkánkat. A nem-cserkész is ápolhat magában olyan erényt, amelyet a cserkészet hangoztatott erősebben. A cser­készgondolatot azért emelem ki most is, hogy egyrészt erősít­— 9

Next

/
Thumbnails
Contents