Budapesti Tanítóképző Intézet, 1932

lenni. Nem egy olyan diákunk volt már, aki nem becsülvén meg eléggé a tanítónövendék sorát, kikerült az intézetből. Most olyan kálváriajárás lett az élete, Ьогу könyörgött a visszavételért. Amit valamikor, mint elhasznált ruhadarabot eldobott magától, abban látta most életének egyedüli mentsvárát. Fiúk! Becsüljük meg azt a nagy kincset, amely abban a helyzetben rejlik, hogy lehet tanulni. Próbáljuk úgy megbecsülni azt a kincset, hogy itt tanulhatunk, mint az, aki kívülről sóvárog azért, hogy bár lehetne ismét tanítónövendék.

9. Szent István napján találkoztam az aszódi fiúnevelőintézet (ezelőtt javítóintézet) egyik tanítójával. Miután nagyon érdekelnek a népiskola legrosszabb tanulói, érdeklődtem az aszódi intézetben való nevelői eljárás iránt és megkérdeztem, hogy mi a legáltalánosabb hiba, amelyért a fiúkat abba az intézetbe utalják. Mit gondolnak, mi a leggyakoribb hiba? A munkakerülés, a csavargás. Fiúk! A munkakerülés vezet a kiskorúaknál a javítóintézetbe, a felnőtteknél pedig a nemzet romlására. A maguk nevelői és tanítói feladata lesz a lehetőség szerint megakadályozni, hogy kiskorú a javítóintézetbe kerüljön, felnőtt pedig a nemzet romlására törjön. De hogy maguk ezt lélek szerint megakadályozhassák, előbb maguknak kell a munkát megszeretni. Csak az tudja másokkal a munkát megszerettetni, aki maga szereti a munkát.

10. Hogy a munka milyen nagy áldás, mennyire életszükséglete az embernek, mutatja az a tény, hogy a börtönökben büntetnek azzal, hogy nem szabad dolgozni. Széchenyi szerint: „A munka mind az embereknek, mind a népeknek legfőbb, talán egyedüli kincse“. Fiúk! Élvezzük ezt a kincset! Növeljük magunkban azt az érzéket, hogy ebben a kincsben örömet találjunk. Formáljuk magunkat úgy, hogy a munkában rejlő kincs ránk is árassza áldását.

11. A Budapesti Hírlapnak van egy kicsiny rovata, amelynek a célja derültségkeltés. Címe: Mosolygó sarok. E rovatban egyszer egy apróságot találtam ezzel a címmel: „A munka nemesít“. Nagyszerű! Itt az én témám. Úgy gondoltam, hogy ez az apróság ebben a rovatban is azt akarja igazolni, hogy a munka nemesítő hatása örömet, derültséget kelt. De úgy látszik, a derültség forrása itt nem ebben a vélt gondolatban keresendő, hanem abban az ellentétben, amely az apró közlemény címe és a tartalma között észlelhető. A nagyszerű cím alatt ugyanis a következőket olvassuk: „Az utóbbi időben egy kicsit rossz színben vagy. — Igen, igen, nagyon sokat dolgozunk mostanában az irodában. — Hogyan? — Képzeld, a főnök újabban gumisarkos cipőt visel“. — Hát fiúk! Ne a cipő, hanem a lelkiismeret hangja irányítson bennünket. Ne a tanár

8