Budapesti Tanítóképző Intézet, 1932

urak kényszerítő fellépése legyen dolgozásuk oka, hanem a lelki szükséglet. Az életben ne a tanfelügyelőnek dolgozzanak, hanem a saját lelkiismeretüknek.

12. A lelki gyarlóság egyik kifejezője az, ha valaki nem tud magában lenni, ha terhére van önmagának. Az unalom kellemetlen érzése uralkodik rajta, ha egyedül van. Ez a kellemetlen érzés elhajtja otthonról, kergeti másokhoz, de nem azért, hogy ott valami épületes ügyet szolgáljon, hanem csak azért, hogy valami harmadik embertársát megszólja. A munkakedv megszabadít az unalom kellemetlen érzésétől, megszabadít attól a kegyetlen tudattól, hogy terhére vagyunk önmagunknak, megszabadít attól, hogy a megszólás legyen a foglalkozásunk, megszeretteti velünk a magányt. Amilyen szüksége van az embernek arra, hogy emberek társaságában is legyen, hogy emberekkel együtt dolgozzék, éppen annyira szüksége van arra is, hogy néha egyedül legyen. Aki nem törekszik arra, hogy legyen a napnak olyan ideje is, amikor egyedül lehet, az az önművelés, az önnevelés, a továbbképzés, a mélyebb lelkiség szempontjából veszedelmes úton van. A munkakedv, az igazi lelki épülés vágya, keresteti velünk a magányt. Ezt a keresett magányt az unalom helyett a lelki gyönyörűség jellemzi.

13. Akárhányszor Iájuk, hogy a fiatalság vak saját örömével, boldogságával szemben. Akárhányszor olyan a saját szellemi érdekeivel szemben, mint a színvak a színekkel szemben. Aki a vörös színnel szemben vak, annak hiába magyarázzuk a vörös színt, annak arról sohasem lesz tiszta fogalma. így vannak egyes növendékek, akiknek hiába magyarázzák, hogy dolgozzék, hogy szeresse a munkát, iparkodjék a tanulásban örömet találni, nem látják be saját szellemi érdekeiket. Azonban ez a hasonlat is, mint minden hasonlat, kicsit sántikál; azaz a két összehasonlított dolog valóban csak hasonló, de nem azonos. T. i. a színvakot sohasem lehet a betegségéből kigyógyítani, ellenben annak megvan a lehetősége, hogy a szellemi színvakokat kigyógyítsuk. Ezt a hasonlatot éppen azért mondottam el, hogy kigyógyítsam azokat, akik eddig saját szellemi érdekeikkel szemben színvakok voltak. Ennek a kigyógyításnak a lehetőségét igazolja Széchenyi következő mondása: „Ha korábbi életemre visszatekintek, magam is elborzadok, mire rá nem vitt könnyelműségem és vakságom“. Vannak növendékek, akik most abban a szellemi korszakban élnek, amelyre később — Széchenyihez hasonlóan — pirulva gondolnak vissza. Fiúk! Vegyük elejét annak, hogy később szégyelnünk kelljen magunkat könnyelmű, vak diákéletünk miatt.

14. Ha az ember valami szükségleti cikket meg akar szerezni, ezért fizetni kell. Hasonlóképpen fizetni kell akkor is, ha szellemi

9