Budapesti Tanítóképző Intézet, 1932
7- Az individnálpszickológia elnevezésnek több értelmezése van. Így jelenti a pszichológiának azt az ágát, amely az egyes ember lélektani vizsgálatával foglalkozik és szemben áll a társadalmi lélektan kérdéseivel. Sokan a differenciális pszichológia tartalmával azonos értelemben használják az individuálpszichológia elnevezést. Legújabban Alfred Adler (bécsi orvos) foglalta le a maga irányának jelzésére. Adler a pszichoanalízisből indul ki és Freud- hoz hasonlóan a lelkiélet végső rugóját egy forrásban találta meg. Csakhogy amíg Freud-nél ez a közös forrás a nemi ösztön, addig Adler — Nitzschéhez csatlakozva — mindent a „Willen zur Macht“ alapján, azaz abból a törekvésből magyaráz, amely a megbecsülésre, az érvényesülésre, a befolyás-szerzésre és hasonlókra irányul. Mindketten nagy jelentőséget tulajdonítanak a tudattalannak és — Schopenhauer szellemében — az ösztönéletnek és akaratéletnek. Mindketten az emberi lélek megértésére törekszenek. Adler szerint az emberi lelket a célok, a célkitűzések (ennek lényege az átlagember boldogsága) jellemzi. Ebből a célkitűzésből törekszik a lelket egyénileg — azaz egyéni hajlamai és egyéni körülményei alapján — megismerni és célja felé segíteni. Lélektanában lényeges szerepet játszik a kisebbértékűség érzése. Szerinte a gyermek öntudatlanul törekszik egyrészt kisebbértékűség-érzését (Minderwertigkeitsgefühl) leküzdeni, másrészt értékben mások fölé kerekedni.*' Ebben az érvényesülési törekvésben elhatározó jelentőségűek a gyermek egyéni körülményei. Csak a gyermek egyéni körülményei és szervezete által meghatározott életstílusba való bekapcsolással ragadhatjuk meg a gyermek öntudatlan értékemelkedési törekvését. Bízik abban, hogy ez a nevelési törekvésünk sikeres lesz. Adler — mint orvos — előszeretettel foglalkozott olyan esetekkel, amelyekben a rendes fejlődést ideges bántalmak zavarták. Az esetek nagy részében azt törekszik kimutatni, hogy a becsvágy túlságos kifejlődése akadályozza az egyes rendes fejlődését. Adler nem törekedett rendszeres lélektanra, őt nem annyira az elmélet, mint inkább a gyakorlat érdekelte. Ismereteit gyógyítás céljára iparkodott felhasználni. II. A lélektan irányai a különböző módszerek alapján, r. Befelé tekintő (introspektiv) és kísérleti lélektan. Miután a lelki jelenségek kizárólag csak az azokat átélő egyes számára adottak, a befelé tekintés, az önmegfigyelés a lélektani ismeretek leglényegesebb forrása, önmegfigyeléssel azokról a lelki jelenségekről szerzünk tudomást, amelyek véletlenül végbemennek bennünk. Ezzel * Mi lehet a kisebbértékűség-érzésének oka ? Fogyatékos szervek, elkényez- ietésből származó önbecslés hiánya, szívtelen nevelés stb. 24
