Budapesti Tanítóképző Intézet, 1932
szemben a kísérleti módszer lényege az, hogy bizonyos lelki jelenségeket szándékosan előidézünk. Ennek két főcsoportját különböztetjük meg: van belső és külső kísérlet. A belső kísérlet lényege az, hogy a kísérletező önmagában hívja elő azt a lelki jelenséget, amelyet kutatni akar. A külső kíséletnél a kísérletvezető törekszik a kísérleti személyben a kérdéses lelki jelenséget előidézni. Ha ez utóbbi kísérletnél a vezető nemcsak arra szorítkozik, amit a kísérleti személyen észrevett, hanem annak élményeiről felvilágosítást kér, akkor ebben a pontban érintkezik az önmegfigyelési és a kísérletező módszer. A kísérletnek van jelentősége a lélektanban. Azonban a bonyolult eszközökkel való kísérletek lényegesen ellanyhultak, értékük szürkébb lett. Kiderült, hogy ezekkel a lelkiélet mélyebben fekvő elemeit általában nem ragadhatjuk meg. Megszűnt az az élénkség, amely egy időben a Fechner-féle pszicho- fizika körül észlelhető volt.* A természettudományi láz után kellett egy időnek következnie, amelyben megállapították, hogy a lélektan kérdéseinek túlnyomó többsége nem oldható meg a természettudományok módszerével. A kísérletezésnek nemcsak az a nehézsége, hogy bizonyos lelki jelenségeket nem tudunk előidézni, hanem az is, hogy a szervezetre káros lelki jelenségeket (nagy harag, halálfélelem stb.) nem is szabad előidéznünk. Bár ezek a nehézségek megvannak, a fentebbiek értelmében a kísérletezés gondolatát mégsem szabad teljesen elejtenünk. Ha a munkaiskola szellemében akarunk dolgozni, akkor bizonyos területen lehet is, meg kell is kísérleteznünk. Természetesen, most ebben a gondolatmenetben többé-kevésbbé eszközöktől független kísérleti eljárásokra, inkább pedagógia-pszichológiai kísérletekre gondolok. Így tehát eszközökkel is lehet kísérleteznünk; sőt bizonyos eszközökkel kívánatos is kísérleteznünk. Eszközöktől függetlenül pedig sokat kell kísérleteznünk. 2. Az atomisztikus lélektan szerint a lelkiélet egymástól különálló elemekből (atomokból) áll, amelyekből — konglomerátumként — alakul az egész lelkivilág. Ilyen lelki atomok az érzetek, amelyek kapcsolatából alakul a magasabbrendű lelkivilág. Ennek szenzualisztikus szelleme és mechanisztikus jellege (associációs lélektan) ellen jelentős áramlatok léptek fel. A mai lélektan-tanításnak is egyik legnagyobb baja az, hogy a lelkiéletet mintegy atomokra osztjuk és ezeket az atomokat ismertetjük. Lényegében a lelkivilág szerves egység, amely így atomokra nem bontható. S ha a tárgyalás mégis kíván valamelyes felosztást, részekre osztást, i — i sajátos jelenségnek külön való vizsgálatát, akkor ezt a sajá* A lélektannak pszichofizikai irányít számadataik folytán — mennyiség- tani lélektannak is mondják. 25
