Budapesti Tanítóképző Intézet, 1932

elveti a materialisztikus felfogást, amely a lelki jelenségeket az agyvelő produktumának tekinti. Az embert úgy kell vennünk, amint teremtetett. Isten az embert testből és lélekből alkotta meg. Ez a két világ kölcsönhatásban van. E szerint a test hat a lélekre, és viszont a lélek hat a testre. Ez a kölcsönhatás is segít bennünket a lelki világ megértésében és az emberek irányításában. így ennek a kölcsönhatásnak közelebbi tanulmányozása rendkívül lényeges lélektani és pedagógiai feladat.

Ebből a felfogásból nyilvánvaló, hogy a mi lélektanunkban van metafizikai gondolat is, amely azonban nem veszíti el az érintkezést a valósággal. Hiszen a lélek megnyilatkozásait a tapasztalatból akarjuk megismerni. Az eddigiek szellemében éles ellentétben állunk Fridrich Albert Lange-val, aki azt hirdette, hogy meg kellene alkotni a léleknélküli lélektant. (Es müsse eine „Psychologie ohne Seele“ geschaffen werden.) De van a lélek nélkül való lélektan-tanításnak egy másik értelmezése is. Ez a másik olyan lélektan-tanítást jelent, amely a lélektan kérdéseit tőlünk, a lelki életünktől függetlenül úgy tárgyalja, mintha növényekről, ásványokról, külvilági eseményekről és ezekhez hasonló dolgokról volna szó. Ügy tanítja a lélektant, mintha ehhez a magunk lelki világának semmi köze sem volna. A lélektan tanításának egyik legégetőbb kérdését abban látom, hogy növendék ne csak új fogalmakkal ismerkedjék meg, hanem e fogalmak igazi tartalommal te- líttessenek meg, amelyek révén közelebb jusson mind a saját, mind a gyermekek, mind embertársai leikéhez.

6. A Freud-féle pszichoanalízis (lélekelemzés) lényege az, hogy a lelki betegségek, lelki zavarok, a lelki konfliktusok eredetét valami elnyomott, de a tudattalanból felfelé törekvő szexuális képzetekben keresi. Ha ez az elrejtett képzet a tudat felszínére kerülhet, a beteg önmagától meggyógyul. Miután álomban kisebb a tudat küszöbén az ellenőrzés, ez az elnyomott képzet álomban könnyebben juthat a felszínre, mint ébrenlétekor. Ezért Freud szerint az álomból sokszor lehet a lelki baj okára következtetni. Ennek a lélektani iránynak pedagógiai szempontból nem tulajdonítok jelentőséget, sőt a vele való foglalkozás káros is lehet. Egyrészt ellentétben állunk Freud mechanisztikus magyarázatával és anyagi életszemléletével, másrészt pedig annak a hangoztatása, hogy a lelki élet végső rúgója a nemi ösztön, amellett, hogy nem felel meg a valóságnak, — azzal a rossz következménnyel is jár, hogy nem kívánatos területre irányítja a figyelmet. Hans Henning (Psychologie der Gegenwart. Berlin, 1925. 184 1. 86. lap) szerint: „Freud neve megmarad, de iskolája elsüllyed“. Ha a növendékek ilyen irányban kérdést intéznek hozzánk, akkor természetszerűleg erre is, mint általában minden más kérdésre, feleletet kell adnunk.

23