Budapesti Tanítóképző Intézet, 1932
azonban a kultúrlélektan kérdéseire fel kell hívnunk a figyelmet; ezek iránt érdeklődést kell keltenünk. A társadalmi lélektannal érintkezik — de nem azonos vele — az a lélektan, amelyet Le Bon tömeglélektannak nevezett. Egy előadás hallgató közönsége — közösség, ha az előadás után kitódul az utcára, akkor tömeg. A tömegnek egyik jellegzetes jellemvonását mutatja a latin mondás: „Senatores viri boni, senatus autem bestia“. Bár az értelmi és erkölcsi színvonal leszállása nemcsak tömegeknél, hanem közösségeknél is előfordulhat. A tömegnek nem nélkülözhetetlen feltétele a térbeli együttesség. A tömeglélektan különösen arra a nevelési feladatra hívja fel a figyelmet, hogy a tömegben is kell a felelősséget éreznünk. Hányszor vannak tanítványaink úgy, hogy tömegben nem úgy cselekszenek, mint akkor, amikor egyedül vannak. Erre a gyengeségre rá kell mutatnunk és buzdítanunk őket arra, hogy önuralommal küzdjék le azt a gyengeséget, amely a tömeg fedezete alatt jellemünkkel összeférhetetlen cselekedetre késztet. 3. Tiszta és alkalmazott lélektan. A tiszta lélektan (elméleti lélektan) a lelki jelenségeket önmagáért vizsgálja, világosabban akarja látni a lelki jelenségek természetét. Az alkalmazott lélektan (gyakorlati lélektan) más cél (általában gyakorlati cél) érdekében akarja a lelki jelenségeket megismerni. így pl. ha a gyermek és az ifjúság lelki világát a nevelés érdekében akarjuk megismerni, akkor az alkalmazott lélektan területén dolgozunk. Ezt pedagógiai pszichológiának is mondják. Ha most ezt a kérdést a tanítóképzés szempontjából nézzük, akkor meg kell állapítanunk, hogy mi nem állhatunk meg az elméleti lélektan határánál, hanem rögtön arra kell gondolnunk, hogy az így megismert lelki életet hogyan tehetjük tökéletesebbé. Tehát nálunk mindig a nevelési szempont van a középpontban. Sőt úgy látom, hogy a nevelési gondolatot nemcsak az alkalmazásban kell látnunk, hanem még a megismerésben is. Ugyanis nem az látja világosan a lelki életet, aki mindentől függetlenül akarja a lelki világot vizsgálni, hanem az a kutató, aki azt vizsgálja, hogy milyen hatások, milyen nevelői eljárások eredményeként milyen lelki világ jelentkezett. Így ebben a vizsgálatban 3 stádiumot látok: a) a nevelői hatások vizsgálata; b) annak a vizsgálata, hogy ezek a hatások milyen lelki világot eredményeztek; c) ennek az eredménynek újabb nevelési esetekben való alkalmazása. 4. Ez a gondolat átvezet a fejlődéslélektanba, amely a lelki alakulás törvényszerűségével, az egymásból való kibontakozás szabályaival, az egyes lelki állapotok feltételeivel foglalkozik. A fejlődéstanba természetesen beletartozik a gyermektanulmány és az 21
