Budapesti Tanítóképző Intézet, 1932

törvényeivel foglalkozik, és ezekből kiindulva törekszik az egyéni sajátosságokat, a jellegzetes különbségeket megértetni. Ezzel szemben — Müller-Freienfels szerint — a karakterológia az egyéniségekből indul ki, azokat törekszik mint egészeket megérteni. Az általános törvényekben csak elvonásokat, azaz másodlagos jellegeket lát. A karakterológia szavak, tettek, arckifejezések, mozdulatok és más kifejezési lehetőségek útján törekszik az emberi lélek egészére, a jellem teljességére világosságot vetni. A karakterológia részint tudományos, részint gyakorlati megismerés. (Ez utóbbit általában emberismeretnek nevezzük.) A gyakorlati karakterológia (ember- ismeret) útját követik a diplomaták, a kereskedők és mindazok, akiknek a munkája jelentékeny részben embertársaik álláspontjától függ. Ezek ösztönszerűen úgy dolgoznak, hogy embertársaikat megnyerjék. A tudományos karakterológia — e mellett — bizonyos típusokra támaszkodik, amelyek az egyéniség megértését elősegítik. A típusoknál is keresünk általános jellemvonásokat, t. i. azokat, amelyek e típus keretén belül érvényesek. Minél kisebb a típus terjedelme, annál inkább közeledünk az egyeshez. A típusok határa az egyes vizsgálata, amellyel a pszichografia foglalkozik. A karakterológia kiváló képviselője: Utitz, aki 1925 óta kiadja a „Jahrbuch für Charakterologie“ c. folyóiratot. A tanítónak mind arra van szüksége, hogy típusok útján megértse az egyéniséget, mind pedig arra, hogy emberismeret útján megnyerje embertársait.

2. A társadalmi lélektan azokkal a lelki jelenségekkel foglalkozik, amelyek abból származnak, hogy az ember a közösségnek tagja. Ennek szűkített formája a néplélektan, amely általánosságban a közösség életének kezdetlegesebb tárgyait tanulmányozza. Kiváló úttörője Wundt. A társadalmi lélektannal szembenáll az egyéni lélektan. A társadalmi lélektannak a nevelés szempontjából igen nagy jelentősége van, hiszen egyrészt a nevelés a közösség munkája, másrészt pedig az egyest úgy akarjuk nevelni, hogy a közösségben való megnyilatkozása helyes legyen.

Amíg a néplélektan elsősorban (de nem kizárólagosan) a kezdetleges művelődési fokokat kutatja, addig a kultúrlélektan a közösség magasabb művelődési fokait vizsgálja. Ez a társadalmi lélektantól annyiban különbözik, hogy amíg ez utóbbi elsősorban az egyesnek a társadalomban való megnyilatkozására gondol, addig a kultúrlélektan elsősorban a kultúrjavakat kutatja. Így a kultúrlélektan a különböző kultúrterületeknek megfelelően több részre oszlik. Így beszélhetünk nyelvlélektanról, joglélektanról, a művészet lélektanáról, a vallás lélektanáról stb. Miután a kultúrjavak értékek megvalósítását jelentik, a kultúrlélektan alapja az értéklélektan. Ezekkel részletesen természetszerűleg nem foglalkozhatunk,

20