Budapesti Tanítóképző Intézet, 1932
Ferenc váltig biztatta társait a dalolásra. Azt hiszem, ez az örömnek olyan területe, amely az ifjúságtól nem esik távol. Szeretném, ha az ifjúság többet dalolna, örömforrást nyitunk életünkben, ha az élet szépségeit közelebbről tanulmányozzuk. Érdekes kérdés volna mindenki részéről, ha erről saját használatára leírná gondolatait. Ha valaki nem talál szépségeket ebben az életben, annak azt mondom, nem jó a szemüvege. Vegyen új szemüveget. Formáljon ki önmagában jobb belső szemet, akkor szebbnek fogja látni a világot. 6. Beszédem végére hagytam a legnagyobb örömet, öröm az, hogy magyarok vagyunk, hogy magyarul gondolkozunk, érzünk és akarunk. Ezt, amennyire lehetséges, még külsőleg is akarjuk demonstrálni. így magyarságunk egyik megnyilatkozása az, hogy ifjúságunk a Horthy-sapka mellett döntött. Szónokuk köszönte, hogy bevezettük a sapkát. Én meg kifejezem az elismerésemet, hogy ifjúságunk a magyar jelleg mellett döntött. S ha valaki most azt mondaná, hogy vannak, akik nem szeretik ezt a sapkát, annak azt felellem: parlamentáris elv szerint mindig a többség dönt. Itt a többség döntött, a kisebbség pedig tartozik alkalmazkodni. De úgy gondolom, a kisebbség is hovatovább be fogja látni azt, hogy magyarságunk ezt a döntést kívánta. És aki ezt nem tudja itt belátni, annak a szemét majd az élet fogja kinyitni. Hogy az ifjúságnak örömet szerezzek, felolvasom Raffay Sándor püspök következő nyilatkozatát: „Tányérsapkás ifjúságtól nagyon nehéz magyar jövőt remélni.“ (Új Magyar Vetés. II. évf. i. sz., 1933. I. 9,) S ha valaki azt mondaná, hogy az igazgató előzetes felvilágosítása nélkül ifjúságunk a tányérsapkára szavazott volna, annak azt mondom: Az ifjúság becsületére válik az, hogy az irányítást úgy fogadja magába, hogy titkosan megszavazza azt (1932. X.), amit vezetői helyesnek tartanak. Ez mutatja ifjúságunk egészséges közszellemét. Ifjúságunk többségében nem a főiskolás látszat az uralkodó szempont, hanem az, hogy mindenütt és mindenkor a magyarosság jellemezzen bennünket. Ez az egészséges közszellem is válthat ki bizalmat a tanári testületben az ifjúság iránt. Fiúk! A magyar embert a nyíltság, az egyenesség jellemzi. így a bizalom — nyíltsága és egyenessége révén — a magyar ember jellemző vonásai közé tartozik. Minden növendék örüljön, ha ezzel a magyaros bizalommal találkozik. Minden növendék ápolja önmagában ezt a magyaros bizalmat. Úgy érzem, mintha ez a magyaros érzésünk kapcsolt volna bele bennünket a Mécs László irodalmi estjébe (1932. I. 14.), amely lényegében hatalmas magyar demonstráció volt. Mécs L. magyarsága élesen lüktető erőt ad minden költeményének, amely megragadja a — 17 -