Budapesti Tanítóképző Intézet, 1932

hallgatót s így szól hozzá: Én (Mécs László) ezt mondom: „Valaki felelős ezekért!“ És Ti (hallgatók), mit mondtok? Magukra gondolva magam részéről feleletül ezt mondom magamban: „Ezért az ifjúságért én vagyok felelős“. (Úgy gondolom, magukban örömet kelthet annak a tudata, hogy a tanári testületben fokozatosan él a felelősségérzés ezért az ifjúságért. Felelősek vagyunk ezért az ifjúságért a magyarok Istenének.)

Ifjúságunknak ezen az irodalmi estén való szerepéről az Új Magyar Vetés c. ifjúsági hírlap következőként emlékezett meg: „Feltűnt még az estén az I. kér. áll. tanítóképző-intézet intelligens, fegyelmezett szavalókórusa, mely Dénes Tibor dr. vezetésével elragadó lendülettel adta elő Mécs „Rohanás a tavaszba“ c. versét“. A magam részéről olyan lelki szépségek kivirágzását láttam a szavalókórussal kapcsolatban, hogy a kórus minden tagját megölelni szerettem volna. Fiúk! Ha ilyen odaadással csinálják majdan az életben tanítói munkájukat, akkor nem kell félteni a magyar jövőt. Ezen az estén is erősödött az ifjúság iránt való bizalmam, erősödött a magyar jövő iránt való bizalmam. A bizalom és a magyar jövő kérdése annyira összetartozik gondolatmenetemben, hogy beszédemet a következő mondattal zárom: Az ifjúságban való hitemen keresztül „Hiszek Magyarország feltámadásában“.

Frank Antal dr.

18