Budapesti Tanítóképző Intézet, 1932
fokot mutat, hogy másokat is szeretne magához lehúzni, az haza- fiatlan ifjú. A hazafiasságnak egyik legszebb jellemvonása a becsületes munka. Aki a vallás lényegét ismeri, az tudja, hogy a vallásos élet egyik lényeges eleme a munka. Munkával is dicsérjük az Urat. A kereszténységben a legbensőségesebben összeforr a munka és a lelki emelkedés gondolata. Az igazi öröm csak az állandó munkából fakadhat, tiszta öröm csakis a kemény munkával kiművelt lelkivilágból származhat, állandó derültség csakis állandó munkaszeretetből táplálkozik. Így, úgy érzem, bebizonyítottam tételemet, bebizonyítottam azt, hogy az öröm legbőségesebb és legtisztább forrása a munka. Abban a tudatban, hogy ezzel a munkakedvvel szolgáljuk a Mindenek alkotóját, szolgáljuk nemzetünket, és szolgáljuk legsajátabb egyéni ügyünket is, ezt az iskolai évet megnyitom. 2. Öröm a bizalom, öröm a magyarságunk. . . . Fiúk! Maguk most Antal napján azzal, hogy felköszöntöt- tek, örömet akartak nekem szerezni. Az én örömöm egyik forrása az, ha az ifjúságnak örömet szerezhetek. Miben látom az öröm legfőbb forrásait ? i. Az év elején az volt a tételem: öröm, hogy lehet tanulni, örömet akarok szerezni az ifjúságnak akkor, amikor a magam részéről hozzájárulok ahhoz, hogy ez a tanulás minél tökéletesebb lehessen. Az év elején megmondottam erre vonatkozó nézeteimet, most erről nem akarok többet mondani. 2. A) Az ifjúság részére öröm az, ha azt érzi, hogy a tanári testület az igazgatóval egyetemben — az ifjúság javát szolgáló ellenőrzés mellett — bízik az ifjúságban. Azt hiszem, nekem nem kell szavakkal mondanom, mert tettekkel igazoltam már és igazolom, hogy bízom az ifjúságban, bizalommal viseltetem tanítványaim iránt. Hogy hogyan nézem az ifjúságot, azt szépen fejezte ki dr. Tóth Tihamér a következőkben: „A most növekvő magyar fiúkra úgy nézek, mint gazda néz a zsendülő vetésre: oly végső reménykedéssel, oly hittel, oly aggodalommal“. Van reményem az ifjúságban, hiszek az ifjúságban és ha néha kisebb bajok, nehézségek vannak, akkor aggodalmas a reményem, de azért van reményem. Van reményem arra nézve, hogy ez az ifjúság méltó arra, hogy majdan a magyar nép vezetője legyen. B) Amikor neveléstant tanítok, az első probléma a bizalom, az őszinteség, a kigombolkozás, a lelki feltárás gondolatának felvetése és annak a megállapítása, hogy ezek nélkül nem lehet eredményesen neveléstant tanítani, ezek nélkül nem lehet eredményesen ifjúságot vezetni. Azonban mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy az ifjúság bizalmára csak akkor vagyunk méltók, ha 11
