Budapesti Tanítóképző Intézet, 1931

nyalás, hanem a földön mozgó gyermekek és ifjak jobbá, ideálisabbá tétele. 7. Ha a hálát, a kötelességteljesítést, a lelkiismeretességet, az ügyszolgálást, a cselekvő-szeretetet stb. az unalomig menő következetességgel és kitartással nemcsak hirdetjük, hanem a magunk életében — Gyer- tyánífyhoz hasonlóan — meg is valósítjuk. 8. Ha a különböző pedagógiai és didaktikai elméletek helyett vagy mellett minél többet foglalkozunk tanítványaink testi és lelki gondozásával. 9. Ha van bátorságunk jó dolgok kezdeményezésére, erőnk eszméinkért való küzdelemre és kitartásunk feladataink befejezésére. 10. Ha nemcsak tanítottuk tanítványainkat, hanem ha lelkületet is adtunk nekik; ha nemes hatásunk meglátszik a gondjainkra bízott ifjúságon; ha nevelői munkánkban Gyertyánffy apostoli nevelői leikéből legalább egy szikrányi él.

Gyertyánffy István sokaké volt. A mienk is. Sőt mi azt érezzük, hogy elsősorban a mienk volt. Erre jogcímünk az a kegyelet, amely — Kiss Áron, Baló József és Quint József megboldogult igazgatók mélyenérző lelkén keresztül — intézetünket napjainkig vezérli. Gyertyánffy Istvánhoz való elsőbbségünk csak azt az önként vállalt kötelességet jelenti, hogy elsők akarunk lenni azok sorában, akik intézetünk egykori nagynevű igazgatójának szellemi világát terjeszteni akarják, teljes erővel törekszünk arra, hogy igaz legyen felolvasásom címe: Gyertyánffy István nem a múlté.