Budapesti Tanítóképző Intézet, 1931
Gyertyánífy István a helyes nevelői és tanítói munka elengedhetetlen feltételét látja a tanító befelé tekintésében, önellenőrzésében. Azt mondja: . . mindig kívánatos, hogy a tanító, kivált ha gyakrabban kezdenek előfordulni iskolájában az ellenzékieskedések, kezdje azon a dolgot, hogy vegye először is önmagát szigorú bírálat alá ... A valódi tanító minden adandó alkalommal számonkéri magától, hogy elég erős-e a szeretet és igazság szellemében s hogy vájjon elég hű és igaz odaadással ápolta-e mindenben a rábízott gyöngéd szellemi csírákat, szóval azon benső eredmények elérése után törekszik, melyekről rendesen legkevesebbet tud a világ, melyekért ennélfogva nem jár sem anyagi haszon, sem hír, sem dicsőség, mert sokat nem lehet kimutatni sem az évi vizsgálatok díszkirakataiban, sem a tanfelügyelő urak hivatalos rubrikáiban és dicsérő felterjesztéseiben, sem az évi tudósítványok nyomtatott öntetszelgéseiben, sem a kegyes indulatéi űjságriporte- rek tanügyi rovataiban; de amely szerény benső eredmények jövő kifejlődésükben mégis százszor többet érnek az adminisztráció és a színpadi hatáshajhászat minden csillogó mutatványainál. — Igen, igen! — Lelkiismeretes és szigoréi tanítói önbírálat. . .“ (A. E. Sz. A. I. I3‘ L)Gyertyánífy István az önbírálatot nemcsak másoktól kívánta, hanem maga is gyakorolta. Szellemi világában a szó és a tett összhangban volt. Eszméit nemcsak hirdette, hanem meg is valósította. Elvei szerint élt. Gyertyánífy gondolatvilágát látom abban a képesítővizsgálati tételben, amelyet a növendékek 1879-ben kidolgoztak. A tétel így hangzik: „A tanítónak nemcsak tanítványait, hanem önmagát is kell fegyelmezni tudni. Miben áll ez?“ — Négy tanítói típust vonultat fel annak az illusztrálására, hogy hányszor a tanítók az okai egyes iskolai bajoknak, kellemetlenségeknek, majd így folytatja: „S lám mindaz a sok baj, vesződség, sőt szenvedés és szerencsétlenség, ami abból — a következmények logikai láncolata szerint — majd a tanítóra, majd a tanítványra, majd mindkettőre nézve kifejlődött, milyen könnyen elhárítható lett volna, ha az illető tanítók képesek lettek volna a maga ll