Budapesti Tanítóképző Intézet, 1930

magyar értékek bemutatásával nemzeti érdekeket szolgál, igazságos ügyünknek barátokat szerez. A cserkész a mai kor lovagja, a gyakorló gyermek pedig a mai kor apródja. Egy pillanatig sem feledkezünk meg arról, hogy cser­készeink tanítójelöltek. Sőt ellenkezőleg, a cserkészcsapatot a tanító­nevelés szolgálatába állítjuk. Arra törekszünk, hogy a cserkész- csapat is segítsen bennünket abban, hogy minél jobb tanítókat adhassunk a nemzetnek. Ebben a tekintetben a mi cserkészeink különböznek más cserkészektől. A mi cserkészeink cserkész-tanítók lesznek, akiknek hivatása a népiskolás gyermekeket tovább vezetni ebben a szellemben. Hogy mennyire segíti a cserkészcsapat és ennek egyik raja: a cserkészapródraj élete a tanítóképzés munkáját, azt mutatja az a tény, hogy a gyakorló gyermekek azt a tanítónöven­déket szeretik legjobban, aki a cserkészapródraj vezetője. Gyakorlós gyermekeink a gyakorlóiskola tanárain kívül Kriskó bácsit szere­tik leginkább (V. éves növendék). A jelenlevő szülők mind tudják, hogy Kriskó bácsi valóságos fogalom az intézetünkben. Ez a tény mutatja a cserkészapródraj nagy jelentőségét a tanítóképzés kere­tében. Örömmel állapítom meg, hogy Kriskó Mihálynak vannak már követői (Herich József, Ványi Gábor és Balogh Béla), akik önként kérték az apródrajhoz való beosztásukat. Aki az elmúlt vasárnapon (cserkészapródnap) látta a Hárshegyen a cserkész- apródokat, annak a lelke kissé bizakodóbb a jövő iránt. Érezhette, hogy ott is építik a jövő Magyarország egyik pillérét. Ügy érzem, cserkészcsapatunk stílszerűen vette ki a részét a nemzeti gyermek­hétből. Ugyanis a hét elején a Hárshegyen voltak apródjaink, a hét végén pedig zászlót szentelünk és cserkészapródokat avatunk. A népiskolai Tanterv szerint a gyermek áll a tanítás közép­pontjában. Ezt a gondolatot azzal is törekszünk intézetünkben szolgálni, hogy nagy jelentőséget tulajdonítunk a cserkészapród- rajnak. Ez kifejezésre jut abban a törekvésünkben is, amely cser- készapród-zászló szerzésére irányul. He amíg mi tervezgettünk, addig egyik gyakorlós gyermekünk édesanyja: Novakovszky Zol­tánná cselekedett. Előteremtette a cserkészapród-zászlót és ezt a csapatnak ajándékozta. Nagyságos Asszonyom cselekedete cserkész­cselekedet, Ez a tény mutatja, hogy a cserkészet képes kezeket, szí­veket, sőt zsebeket is megmozgatni. Hálás szívvel köszönöm, hogy a cserkészet számára ezt a kitűnő bizonyítványt kiállította. Mondanivalóm végére értem. Beszédemen végigvonult az a gon­dolat, hogy a cserkészet a széjjelhúzók összetartására, erők egyesí­tésére, a részletek egységesítésére, az elhanyagolt jellemvonások ápolására törekszik. Valamikor láttam egy arcképfestméuyt, amely­ről az volt a nézetem, hogy jó a haja, a homloka, a. szem­öldöke, az orra, a füle, a bajusza, stb., de maga az egész arc még sem hü. A részletek csaknem kivétel nélkül jók, az összhatás mégis idegenszerű. Hiányzik az egységesítő erő. Nemcsak a testi, hanem a lelki életben is sokszor így vagyunk, 11

Next

/
Thumbnails
Contents