Budapesti Tanítóképző Intézet, 1929
másrészt a következő szempontok vezettek: 1. Ne foglalkozzam azzal, amit tanártársaim fognak kifejteni. 2. A lehetőség szerint ne ismételjem önmagamat, azaz kiegészítsem azt a képet, amelyet eddigi beszédeimben festettem (lásd múlt évi értesítőt). 3. Mutassam ki intézetünkkel és annak növendékeivel való kapcsolatát. Tscheik Ernő kollégánk vállalkozott arra, hogy fénykép alapján megfesti felejthetetlen igazgatónk arcképét, amelyet itt a díszteremében elődeinek képe mellé helyezünk el. Köszönöm Tscheik tanár úrnak ezt az önzetlen munkásságát. Most pedig hulljon le a festményről a lepel, hogy Quint Józsefhez közelebb érezhessük magunkat és fogadalmat tehessünk. Quint József! Ez az intézet, amelyért annyit dolgoztál, mélységesen meg van győződve arról, hogy helyes úton jártál. Gyászunkban is felemelő az a kép, amely arról szól, hogy amióta a mai nemzedék él, nem volt még olyan élénk érdeklődés a népiskola területén, mint ma. Tudatában vagyunk annak, hogy e lendület forrásánál a legnagyobb kereket Te forgattad. Ez a tudat becsületbeli kötelességünkké teszi, hogy ennek az intézetnek a falai között állandóan a Te pedagógiai hitvallásod legyen irányadó. Végső szavam kérés és ígéret: Quint József segíts bennünket néhéz küzdelmeinkben. ígérjük, hogy kijelölt útadat rendületlenül követjük. DROZDY GYULA: Quint József mint munkatárs. Hol is kezdjem? . . . Talán itt Budán, ebben a teremben, a gyakorlóiskolai tanítók továbbképző tanfolyamán, első találkozásunknál. 1913. nyarán Nagymagyarország 64 gyakorlóiskolai tanítója gyűlt itt össze azért, hogy a tanítónövendékek gyakorlati kiképzésének egységes módját elsajátítsa. Quint József, akkor még fiatal tanár, ennek a tanfolyamnak egyik előadója, én meg hallgatója voltam. Előkészítések, tanítások és megbeszélések is voltak ezen a tanfolyamon: tanitónövendékek nélkül. A tanfolyam vezetősége megkért, hogy vállaljam a tanítónövendék szerepét, akit előkészítenek s ennek alapján tanítani fog. A megtisztelő megbízatásiak szívesen tettem eleget. Az előkészítésnél Nagy László a módszertan tanára, Urhegyi Alajos a gyakorlóiskolái tanító s QuinJ József pedig a szaktanár szerepét töltötték be. Tanítási tételem a közlekedőedények ismertetése volt. Előző nap megkaptam a tételt s másnapra annak rendje és módja szerint előkészültem. Az előkészítési órán előbb a szaktanár, tehát Quint József készített elő. Erről az előkészítésről a Magyar Tanítóképző akkori melléklete, a «Gyakorlóiskola» c. folyóirat igy ír: «A tanítójelölt szerepét 14
