Budapesti Tanítóképző Intézet, 1929

toztatom meg eddigi magatartásomat?» E kérdés hátterében meghúzódott az a gondolat is, hogy újból átéletem azokat a gondolatokat, érzéseket és akarásokat, amelyek az ünnepély alkalmával az ifjúság lelkében honoltak, s így azokat erősebbé teszem, az elhatározásukat a kivitelhez segítem, ha pedig elhatározás nem lenne, ilyen elhatározás szükségességét kelteném. Ezen az ünnepélyen Gömöri Jenő ötödéves növendék mondott üdvözlő beszédet.

Az ünnepély visszhangjáról a következőket ragadom ki. B. szerint: «Gömöri beszéde után egy eddig ismeretlen érzés támadt a lelkemben. Ez az érzés mintha azt mondta volna, látod, látod, mennyire nem volt igazad, amikor igazgatód parancsai ellen zúgolódtál. Ez az érzés nem hagyott nyugodni. Beláttam, hogy az intézeti fegyelemre nagy szükség van. Különösen nekünk, akik tanítók leszünk. Elhatároztam, hogy ezután igazgatóm parancsait mindig a legnagyobb örömmel és készséggel fogom végrehajtani.» É. szerint: «Az én lelkemre az igazgató úr beszéde volt a legnagyobb hatással. Madárfiókákhoz hasonlított bennünket. Szárnyakról beszélt, amelyeket itt az intézetben kell szereznünk. Hát én megszerzem ezeket a szárnyakat.» Cs. szerint: «Rám Gömöri következő szavai voltak a legnagyobb hatással: Bocsánatot kérünk Igazgató Atyánk azokért a tetteinkért, amelyekkel megbántottunk Téged. Feltettem magamban, hogy úgy fogok élni, hogy az igazgató úrnak öröme legyen bennem.» T. szerint: «Igazgató úr szerint elsősorban a szeretet az, amely megtanít repülni. Az én leikemet ez ragadta meg leginkább. Az ünnepély hatása alatt tudatosan erősítem magamban a szeretetet.»

Qint József honosította meg intézetünkben az iskolán- kívüli népművelési előadásokat. Aki hallotta beszélni, bizonyára itt is nemcsak az előadás tartalmában, hanem az előadás közvetlen, kedves módjában is gyönyörködött. Ilyen előadásról is kértem egyszer néhány soros beszámolót a III. évfolyamtól a következő címen: «Milyen hatást gyakorolt rám az igazgató úrnak Hollandiáról tartott előadása?» U. szerint: «Leginkább azt a néhány mondatot szívleltem meg, amelyet igazgató úr a holland nép kitartó, kemény, nehéz küzdelméről a tenger és Zuider- tó elleni küzdelméről mondott. Ez a nép ereje utolsó megfeszítésével dolgozik, hogy visszafoglaljon a tengertől egy-egy darab földet. Ezt a gyönyörű és felemelő példát kell nekünk, magyaroknak követnünk.» A. szerint: «Igazgató úr mondotta, hogy Hollandiában nincs analfabéta. Én is úgy akarok dolgozni, mint a hollandok, nálunk se legyen analfabéta». Sz. szerint: Hollandiában nincsenek továbbképző tanfolyamok, de azért mindenki képezi magát — magánúton. Ezt a «magántovábbképzést» szeretném megvalósítani, hogy jobb tanító lehessek». V. szerint: «A hollandusok hazájuk földjét alakították át, én a falum lelkű- letét fogom átalakítani». Quint József sokat járt a külföldön. Min12