Budapesti Tanítóképző Intézet, 1928
I. Komis Gyula államtitkár beszéde Quint József temetésén. Megtörve, könnyel szemünkben állunk ravatalod körül, Quint József! Amikor tíz nappal ezelőtt örömmel szorítottam meg kezedet, hogy mint új főigazgatót üdvözöljelek s a minisztérium belső munkatársává avassalak, már sápadtan álltái előttem, de férfias, daliás alakod távolról sem engedte sejteni, hogy a facies hippo- cratica vonásai boronganak már arcodon. Egy derékban kettétört hatalmas tölgy fekszik most előttünk, virágjában zúzta szét könyörtelenül a zord halál. Mi napról napra újabb és újabb munkával halmoztunk el, s Te mindig minden munkát odaadó készséggel vállaltál s emberül teljesítettél. Az volt a benyomásunk, hogy rádium-ember vagy, aki csak sugározza az energiát, de maga semmit sem veszít a munkával. Te az aktiv és produktív embertípushoz tartoztál, mely a munkáért és alkotásért él, nem önmagáért, de a magát halhatatlannak érző és akaró nemzetért. Jelentőségednek, azaz a mi veszteségünknek mértéke az, hogy hol és mennyire fogsz hiányozni nekünk. Nem tudja ezentúl igénybevenni mindig józan, bölcs és széleslátókörű tanácsaidat a vallás- és közoktatásügyi minisztérium; üres lesz széked az Orsz. Közoktatási Tanácsban, hol döntő szavad volt a népoktatási kérdésekben; kidőlt veled egyik oszlopa a Magyar Pedagógiai Társaságnak, melynek — 3 — i
