Budapesti Tanítóképző Intézet, 1928

nemcsak buzgó anyagi gondozója voltál, mint pénztáros, de egyik szellemi irányítója s folyóiratának kitűnő munkatársa is.

Mindezeknek fogadd hálás köszönetét felejthetetlen és maradandó értékű munkásságodért. Poraidtól most ime, kénytelenek vagyunk fájdalommal búcsút venni, de nemes lelked emlékét örökre szívünkbe zárjuk.

Isten veled!

Demény Károly az OTT nevében mondott búcsúbeszéde. *)

Ä magyar testnevelés ügyének barátai, munkásai és vezetői megtörtén állják körül ezt a ravatalt, mert Quint József, a nagy pedagógus és tanférfiú, egyszersmind a magyar testnevelésnek is nagy elméje és céltudatos munkása volt, akinek elvesztése mély gyászba borítja ügyünknek, a magyar nemzet e nagy ügyének összes híveit.

Az Orsz. Testnevelési Tanács nevében és elnökének megbízásából búcsúztatom Quint Józsefet, még pedig azért én, mert az elnökletem alatt működő iskolai szakbizottságban, melynek tagja Quint is volt, fejlődött ki köztünk az a megértő munkatársi és meghitt baráti viszony, melynek az iskolai testnevelés ügye számos alapvető és számtalan más kérdésének rendezése körül oly nagy hasznát látta.

Az elhunytnak világos elméje, fegyelmezett, logikus gondolkozása és izzó hazafias törekvése, hogy a memzet fiatalságát jó iskolákban, kitűnő tanszemélyzettel, testben és lélekben erőssé, naggyá nevelje és ezzel a hazának jövőjét szolgálja. Ez tette a törekvésében azonos irányú bizottságban az ő működését oly értékessé, oly termékennyé és oly felejthetetlenné és ugyanez teszi oly gyászossá az ő elvesztését és oly fájdalmassá az én feladatomat, hogy az élet alkonyát élő 70 éves parentálja el a férfikor delét élő 47 éves szellemi óriást, holott a természet rendje és a közérdek követelményei szerint, inkább megfordítva kellene ennek történnie.

Kedves, felejthetetlen, jó Barátom! Te idő előtt távoztál az élők sorából és ezzel sok egyéb közügy mellett nagy veszteség érte a magyar testnevelés ügyét is. Mi keresztény megadással megnyugszunk Isten kifürkészhetetlen rendeléseiben és megtörtén bár, de elbúcsúzunk nekünk oly kedves földi maradványaidtól, de nem búcsúzunk el a te lelkedtől. Ügy érezzük, hogy az közöttünk továbbra is él és tovább oktat és tanít, mert a te tanításaid igazsága halhatatlan és világos. A sok közül főleg egyre akarok itt rámutatni, arra a nagy igazságodra, mely sok mást, egy1 egész világot magába zár, hogy nincs külön értelmi és testi nevelés, mert mindkettőnek csak akkor van létjogosultsága, ha az egész ember nevelését veszi célba.

*) Demény Károly és Szukováthy Imre beszédei elkésve érkeztek egyesületi közlönyünk szerkesztőségébe, azért itt közöljük azokat.