Budapesti Tanítóképző Intézet, 1928

érvelni. Rengeteg tudása nem holt tőke, hanem — mindenki részére hozzáférhető — eleven erő. Ezt egy vezetőállásban lévő pedagógus így fejezte ki: »Ragyogó, tiszta elméjének fényes megnyilatkozását én is számtalanszor hallottam. Hatalmas tudásának egyszerű szavakkal megnyilvánuló erejében én is oly sokszor gyönyörködtem.« Nem egy idősebb és valóban intelligens ember akad, aki azt állítja, hogy többször kért és kapott tőle értékes tanácsot.

A sürgöny szerint Quint József az ész mellett jellem is. A jellem minden kritériumát felfedezzük benne. Akik ismerték, tudják, hogy mindig következetes, önmagához hű volt. Függetleníteni tudta magát elhatározásaiban minden külső befolyásolástól. Szilárdan ellenállt minden olyan törekvésnek, amely eszméjével ellenkezik. Quint Józsefre bármikor és minden körülmények között számítani lehetett. A benne bízókat sohasem hagyta cserben. Erős akaratú ember volt, aki elhatározásait mindig feltétlenül végrehajtotta. Azonban erős akarata ellenére sem volt erőszakos, — tudott bölcsen engedékeny is lenni.

Találóan festi a megboldogult jellemét Rákos István a következőkben: »Nagyarányú képességeit, felfogásának emelkedettségét, meggyőződésének határozottságát és egész lényét átragyogó szelíd jóságát csak a klasszikus jellemeket annyira ismertető szerénysége múlta felül.« (Tanítók Szövetsége. XIV. évf. 9. szám.)

Nevelő lényének központja a szeretet. Ha a közhangulatot tanulmányozom, akkor kutatásom arra az eredményre vezet, hogy mindenki elismeri Quint József rendkívüli értelmi képességeit, mindenki elismeri kristálytiszta jellemét, azonban az az állítás, hogy Quint József mélyen szerető lélek lett volna, nem szokott teljesen egyhangú helyesléssel találkozni. Úgy érzem, kötelességünk Quint Józsefet ebből a szempontból is igazi megvilágításba helyezni. Ezt teszem akkor, amikor állítom és — szükség esetén — adatokkal is igazolom, hogy Quint József mélyen érző szív, emberszerető lélek volt. Szeretett mindenkit és mindent. Szerette a családját, a kartársait, a gyermekeket, intézete ifjúságát, társadalmi körét, pedagógiai fegyvertársait, a külső természetet, s különösképen a magyar nemzetet. Akik Quint József szerető lényében kételkednek, azoknak a következőt mondom. Tapasztalatom szerint Quint József szeretetét a magyar nemzet prizmáján keresztül bőségesen bocsátotta ránk; mindenkire annyiban, amennyiben értéket látott benne; értéket pedig mindenkiben fedezett fel. Ha nem éreztük a szeretetét, a magunk érzéketlenségében keressük a hibát. Szeretetének megnyilatkozása nem annyira a szó, mint inkább a tett. Keveset Ígért, sokat cselekedett. N. tanfelügyelő így írt: »Nemes, nagy szíve, baráti szeretetének melegét is oly sokszor sugároztatta felém.«

Az érzelem körébe tartozik annak a megállapítása, hogy kié volt Quint József. Erre nézve D. ezeket írja levelében: »...ezren és ezren tartották őt a magukénak. S én is ezek sorába gondoltam magamat.« Bár kétségtelen, hogy elsősorban a családjáé volt;

— 9 — i