Budapesti Tanítóképző Intézet, 1926
Horvay Ede. Született 1864, febr. 20. Felkán (Szepes megyében). Az elemi iskolát ugyanott járta. A VI. isk. év derekán (az akkori szokásnak megfelelően) magyar szóra küldték szülei a szatmái megyei Szamos- újlak ref. papjának három azonos korú fia mellé, hogy őket németre tanítsa. A csak magyarul beszélő család körében a német tanításból — természetszerűleg — magyar tanulás lett s a négy fiú egy fél év múlva együtt beiratkozott a késmárki híres ág. ev. lyceumba. Középiskolai tanulmányait szüleinek szűkös (kisgazdaságuk jövedelméből 6 gyermeket kellett felnevelni) anysgi körülményei folytán csak az iskolai ösztöndíjak, magántanításból eredő keresete és a legnagyobb takarékosság tették lehetővé. Ez anyagi szempontokon kívül volt derék tanítóinak példája és rábeszélése, valamint a korán megnyilatkozó zenei hajlam bírták rá, hogy a lyceum IV. osztályának elvégzése után 1879-ben az iglói áll. tanítóképzőnek ösztöndíjas tanulója lett Késmárk történelmi levegője után itt az előretörő élénk forgalmú város kapta meg, ahová oklevelének megszerzése után az intézet atyja, Etnericzy igazgató ajánlatára Márkusfalván Máriássy Ferenc nagybirtokos 111. IV. osztályos gymnazista fia mellett vállalt két évi nevelősködése alatt is gyakran vissza-vissza látogatott. Tanítványának kitűnő sikerű vizsgálata után, az 1884. év őszén a budai „Pedagogiumban“ a nagy Gyertyánffy ösztöndíjas hallgatói kö/é iratkozott s itt 1887-ben a nyelv-, történettudományokból és a zenéből nyert oklevelet. A magyar kultúra gyönyörű gócpontja merőben új világot tárt a kis vidéki városka egyszerű szülöttje elé, aki ekkor nem is képzelte, hogy későbbi élete a nagyvárosi tülekedés közepette fog lefolyni, amely ellen nyugodt tanári munkájában és a zenében talál majd vértezetet. Szeretett igazgatója ajánlatára most az akkori hor- vát bán, gr. Khuen-Héderváry Károly hat éves Sándor nevű fia mellé ment házinevelőnek, ahol a szülők áldásos nevelői hatásának tanulmányozása mellett a felső tizezrek életének, valamint a politika nehéz tudományának figyelmes szemlélésére nyílt bő alkalma. 1891. őszén — legnagyobb boldogságára — a budai „Alma mater„-ben nyert segédtanári állást s megbizatott a német nyelv és a zeneórák egy részének ellátásával. (Ekkor végezte el a tanító- képző-intézeti tanári tanfolyamot is.) Tárgyaihoz egész tanárkodása alatt hű maradt; csupán a háborús évek alatt tanította ezeken kívül szakcsoportja egyéb tárgyait is. A polgári iskola életébe akkor nyert mélyebb betekintést, amikor hosszú éveken át a gyakorló polgári iskolában mint óraadó működött, ezenkívül kezdő tanár korában a polgáriiskolai tanárképzőben — amelynek akkor az elemivel közös tanárkara volt — ő vezette a német beszédgyakorlatokat; igy a polgáriiskolai tanárképzésben való közreműködésre is bő alkalma nyílt. 3
