Budapesti Tanítóképző Intézet, 1926
gondjává tette: a háborús évek vakációiban központi szolgálatra hívta be a minisztériumba, ahol az ő nagy áttekintésü, energikus lelke az adminisztrácionális munkát is megkedveltette; majd az u. n. proletárdiktatúra bukása utáni napon Imre Sándor, ügyvivő miniszter állandó szolgálatra osztotta be a minisztérium tanítóképzési ügyosztályához ; s részint az ő mindig egyetemességre törekvő, legmagasabb szempontú útbaigazításai, részint közvetlen főnökeinek: a mindenkor előkelőén nemes gondolkozású Schindler Artúrnak, a nagy koncepciókra kész és képes Szűcs Istvánnak és a tevékeny Dulovits Árpádnak vezető irányításai s rajtuk kívül sok más főtisztviselőnek tanácsai s ottani munkatársainak jóakarata, barátsága, rokonszenvessége és kedvessége voltak közszolgálatában az utolsó jótékony és feledhetetlen hatások, melyeket örömmel és hálával könyvelhet el. * * * De nem szabad elhallgatnia azt a mindenek felett való jótékony hatást, melyből az utóbbi harminc éven át mindenkor kedvet és erőt merített; családi életének boldog bennsősége ez, melyben megengedtetett hivatásának folytatását látnia s hol újra és újra átéli tanítói életének legszebb mozzanatait. * * * Megszámlálhatatlan, elmúlt és jelenvaló hatások összege vagyunk és bármi legyen is hivatásunk: másokra való hatásaink — szintén kiszámíthatatlanok. És ép ezért végezetül nem szabad elhallgatnia — bármily paradoxonnak lássák is — hogy tanító és nevelő hatással voltak reá tanítványai. Nem arról akar most szólani, hogy a tanár únos-untalan tanulságot és okulást szerez tanítványainak feleleteiből, magatartásából. Hanem szólani akar arról, hogy a tanítványoknak hálás ragaszkodása az ő egyszerű tanítómesterükhöz egyfelől, másfelől a tanárnak tanítványaira való szeretetteljes megemlékezése mily nagy s felmérhetetlen erkölcsi erőt ad a tanárnak további működéséhez! Könyvtárának — személyi vonatkozásainál fogva — bizonyára legkedvesebb része az a 40 kötetből álló noteszgyüjtemény, mely összes volt tanítványainak nevét s érdemjegyeit tartalmazza. És megőrizte tanítványainak hozzá intézett összes leveleit és szeretette! őrizgeti arcképeiket is. A noteszkönyvekben feljegyzett nevek és a sok kedves levél sorai mögül s a kedves emlékül kapott arcképekről hűséges ragaszkodást és szeretetet vél kiolvasni s ez a szeretet tette mindenkoron édessé munkáját, s tette mindenkoron derültté őt hivatásának teljesítése közben s ez int felé ma is csöndes, magányos óráiban, megnyugtatóan és biztatóan, hogy nem élt egészen hiába. * * * 12
