Budapesti Tanítóképző Intézet, 1926

Sztankó Béla nagy értékünk, mert nevelői hatásokban gazdag élete folyamán a nemes iránt mindig fogékony lelkét megtöltötte a jó ember legszebb erényeivel. Nevelő hatása állandóan nőtt és ma is napról-napra fokozódik. Tőle váijuk, hogy intézetünk valamennyi volt tanítványát összegyűjtse és visszahozza az emlékezés legszebb ünnepére az általános találkozóra. Sztankó Béla nem mint adminisztratív vezető, nem mint igazgató, főigazgató vagy az ügyosztály referense fogja ideszólítani elszéledt volt tanítványainkat, bár ö egyszemélyben képviselhetné mindhárom hatáskört; nem is mint a magyar nyelv, a földrajz, az ének és a zene szaktanára fogja hazahozni az élet különféle hivatásában dolgozókat, bár szívesen gondolnak valamennyien, a gyengébbek is, mesterien felépített, szép tanításaira; de még mint az énekkar vezetője és az ifjúsági ünnepélyeket jó Ízléssel rendező tanárelnök sem fogja idecsalogatni volt munkatársait, bár ezen a téren is példaképe és eszménye volt tanítványainak, kik ma is emlegetik nagy nevelői tapintatát: mert mindezeknél hatalmasabb vonzó erő az a napsugaras derű, mely szeméből felénk csillog, mely egész lényéből kisugárzik és mely zamatos beszédének minden szavában cseng; nagyobb hatást vált ki kedves egyéniségének csodás varázsa, mely az intézet, a tanárok és a tanítványok iránt táplált mélységes szeretetéből fakad és maradandóbb hatással lesz a hazakivánko- zókra „meleg családi érzése és a múltnak az a nagy tisztelete, mely Őt az intézeti tradíciók őrzőjévé és rokonszenves regélőjévé avatta.

Adja a jó Isten, hogy még sokáig élvezze a nyugalmat családja kedves körében, ami Sztankó Bélánál a kedve szerint való munkát jelenti és hogy megvalósítsa amellett valamennyünk óhaját, neki is legszebb vágyát: a Budán végzett tanítók szövetségét!

13