Budapesti Tanítóképző Intézet, 1926
tátrai Barlangliget szép tájait — ez utjain a természet szereidét tanulta meg. Gyertyánffy, mint az Orsz. Tanszermúzeum igazgatója, számos megbízatást adott neki különösen ifj. könyvtári, földrajzi és zenei felszerelések felülbirálatára. Az ily munkák különösen alkalmasak voltak a felelősségérzet nevelésére. Nagy tanulságokkal járt az Orsz. Közoktatási Tanácsban való munkálkodása is; első dolgozata az 1891. évi XV. te. alapján kiadott óvóképző-intézeti tantervben az ének- és zenei fejezet elkészítése volt, melyet az azóta lefolyt 36 év alatt az összes iskolafajokra kiterjedő ének- és zenei tantervek, utasítások követtek. Lehet-e tanárra nézve nagyobb tanulság, mint határozott célok kitűzésén gondolkozni s a tanítás anyagára és módjára vonatkozó tételek szabatos formában való megállapítását megkisérleni ?! Tanárkodása idejében nagy nevelő hatása volt rá az egyesületi életnek is, melynek már mint segédtanár szolgálatába állt. A tanítóképző intézeti tanárok orsz. egyesületének mindjárt a megalakulás első éveitől kezdve 17 évig titkára, majd 4 évig alelnöke volt. A nagy filantróp: Péterffy Sándor, a vaslogikáju Kovács János, a jóságos Peres Sándor s az energikus Baló József elnökök mellett lehetetlen lett volna el nem sajátítani a közjóért való lelkesedést, az ideális célok felé törekvést, az emberekhez való alkalmazkodást, a kartársak ügye iránt való érdeklődést. De nem lehet elhallgatnia azt a jótékony hatást sem, melyet maga a budai tanítóképző-intézet gyakorolt reá több mint három évtized alatt. Az az intézet ugyanis, melyet kifejezetten „központi minta-intézetnek“ tekintett már nagynevű alapítója br. Eötvös József is, s melynek a nemes tradíciók ápolása s a modern eszmék iránti fogékonysága mindenkor legfőbb jellemvonása volt; az az intézet, mely a magyar nemzeti nevelés eszméjét nemcsak elsőizben hangoztatta, de eszközeit is megteremtette s ez eszmét gyakorlatilag meg is valósította ; melynek régebbi és legújabb vezetői Gyertyánffy, Kiss, Baló, Quint mindig élő kontaktusban állottak a magyar tanítósággal is — s a nevelésügynek bel- és külföldi legkiválóbb képviselőivel is; az az intézet, mely mindenkor országosan tudott hatni nemcsak a magyar tanítóképzésre, de az egész népoktatás-ügyre, s melynek levegőjében még ma is érezni a svájezi tanitóképzés ideálizmusának oscillatióit: nem maradhat hatás nélkül a benne működőkre. Van és él ebben az intézetben valami a Pestalozzi emberszerető, nevelői leikéből s a Diesterweg metodikai szelleméből. Nem csoda, ha ez a légkör valódi, bennső pedagógiai és metódikai együttérzést termelt ki az egész testületben s nem csoda, ha ez a lelki harmónia nemes, tiszta barátságba olvadt fel, mely szintén egyike volt a nevelőileg ható tényezőknek. Az ember azonban folyton tanul és folyton nevelődik! Neményilmre, ki a magyar tanítóképzés ügyét rajongó lelkesedéssel tette magáévá s ki annak fejlesztését mindenek felett való 11
