Budapesti Tanítóképző Intézet, 1903
10 A tanári karnak ez iskolai évben sok csapásban volt része. 1904. január hónapban meghalt Panlovich Károly, a róm. kath. tanulók hittanára. Szegény megboldogult kollegánkat ez iskolai év elején rendelte a primási intézkedés a II. kér. tanítónő és az I. kér. tanítóképző-intézetek hittanári tanszékébe egy vidéki parochiából. Onnan betegen jött, ide betegen érkezett s ez a betegség januárig tartott, amikor életét ki is oltotta. A hitnek és tanításnak hivatott szolgája nagy önmegadással, türelemmel viselte a sorvasztó betegséget, amelyben hónapról-hónapra fogyatékosabb erővel vergődött és tanítását híven folytatta december végéig, gyónást, áldozást is szigorúan végeztetvén, de akkor ágyba került, amelyből többé nem is kelt fel. Kartársai és tanítványai megilletődéssel állottuk körül koporsóját s egy sorscsapásoktól sújtott, de kötelességtudó, felvilágosodott hittanár kollegiális emlékét őrizzük lelkűnkben. 1904. május havában dr. Hanzély Béla, isk. orvos és egészségtanár kollegánk hunyt el. E sorok Írója, kinek közelebbi munkatársa is volt, egy kissé betekintést nyert megboldogult kartársunk lelki világába és sajnálattal tapasztalta, hogy ő jobb jövőre lett volna hivatva. Világos felfogás és a mellett való kitartás, gyors gondolkodás és gyors cselekvés voltak neki, mint orvosnak, eredeti kiváló képességei ; szemléltető előadás, mert igen jó rajzoló is volt, mint tanárnak kiváló képessége, és szeretetre méltó modora, kollegiális ragaszkodása, lelke minden percben kész derűje volt igazi képessége, mint barátunknak és kollégánknak. Ám e kiváló képességek a családi élet tragikumában és gyermekei elveszte után sokban elhalványodtak. Kár érte! 1904. március 6-án temettük el Szidanits Ferenc önk tűzoltó osztályparancsnokot, aki 1892-től tanította az intézetben a tűzoltás- tant. Áldott legyen a nagyon buzgó, lelkes apostol emléke, aki állásától már a múlt év végén megválván, őt ez évben Oleják Károly szakaszparancsnok helyettesítette. Venio nunc ad fortissimum virum . . . 1904. február havában elhunyt Kovács Albert, volt országgyűlési képviselő a már addig majdnem kihalt igazgatótanács utolsó tagja, a képesítő vizsgáló- bizottság állandó elnöke. A tanári kart illető feljeg3Tzések között emlékszem meg róla, mert a tanári kar nagyon szerette őt és ő is nagyon szerette a tanári kart. Higgadt, magas szempontú, türelmes, sokoldalú, szigorú, de méltányos és igazi elnök volt ő az elnöki székben; kedves, közvetlen, barátságos kollega volt, ha onnan leszállt, mutatván, hogy a tanári erényeket egyéniséggel és állással miként lehet tiszteletet gerjesztő méltóságokká emelni. Semmi intézkedése sohasem sértett, »
