Budapesti Tanítóképző Intézet, 1900
32 Ezután vonatra szállva éjjel 11 órakor Csurgóra érkeztünk, a hol már előzetes bejelentésünk alapján az állami tanitóképző- intézet tanári kara várakozott reánk. Megtörténvén az elszállásolás, nyugalomra tért az utazás fáradalmai után pihenni vágyó társaság. Másnap kora reggel a városba tettünk kisebb sétát, majd az állami tanítóképzőt tekintettük meg, a melynek dísztermében az intézet igazgatója Mátrai Gyula, a tanári kar élén szives szavakkal üdvözölt, kiemelve azt, hogy 30 évi Csurgón való működése alatt ez az első eset, hogy egy testvérintézet látogatást tett Csurgón. Az ifjúság által szépen elénekelt dalok és zongorán eljátszott nehány zenedarab meghallgatása után villásreggelire tért a társaság; miközben a szives vendéglátásnak tósztokkal fűszerezett perczei oly gyorsan teltek el, hogy félnünk kellett a vasútról való elkéséstől is. De mint minden jó dolognak, úgy itteni tartózkodásunknak is vége lett s igy még kellő időben érkeztünk a vasúthoz, a hova a tanári kar és az ifjúság egy része is szives volt kikisérni. Fogadja a testvérintézet tisztelt tanári kara és ifjúsága e helyütt is azon szives figyelemért és vendégszeretetért, a melvlyel tanulmányi kirándulásunk azon részét, hogy visszatérésünk alkalmával a Balatont, a mi kedves »magyar tengerünket« és annak vidékét is megpillanthassuk, elősegíteni szívesek voltak. A vasúton Gyékényesre, majd innen a Dráva mellett N.-Kanizsára érkeztünk, a honnan a vasúti vendéglőben röviden megebédelve, tovább folytattuk utunkat. Nemsokára elértük a Balatont, a melynek partján két óránál tovább haladt vonatunk. Még a Quarneró azúrkék vizének szépségei után is gyönyörrel töltötte el lelkünket e szép vidék szemlélése, a tó impozáns kiterjedése és szőke színű vize sok vizi madarával; a zalai partok bazáltból álló kúphegyei, a festői Badacsony és Tihany folyvást fokozták azokat a felejthetetlen hatásokat és vidámságban tartották az azok által ébresztett lelki hangulatunkat, a mely ezen tanulságos és mindenek- felett jól sikerült kirándulásunk alatt keletkezett lelkűnkben. Meggyőződtünk tapasztalatunk útján arról az ismert igazságról, hogy utazás közben mindenekfelett gyarapithatók az ismeretek s ez a legélvezetesebb szellemi munkák közé tartozik; hogy a hasonló hivatáséi egyének az egymással való érintkezés által ismerhetik meg egymást és a mindennapi élet egyes viszonyait is s ez az ismeret és tapasztalat sok csalódástól és félreértéstől óvhatja meg az ábrándok világában élő ifjúságot. Miklós Gergely.
