Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1921

II. Emléklapok

6

II. Emléklapok.

XV. BENEDEK PÁPA

1914-1922.

Január 22.-én szomorú híradás érkezett az örök városból, mely a kath. egyház árvaságra jutását jelentette. Hallatára valahol csak kath. öntudat él a lelkekben, kath. érzés lüktet a szivekben, elnémult az öröm és vigasság s helyébe mély meg- illetődés és szomorúság költözött. A kath. világ, ha nem is külsőleg, ruházatban, legalább bensőleg, érzéseiben gyászba öltözött. A zúgó harangok bánatos zokogása s a templomokban felsíró Dies irae és Libera szívbemarkoló melódiája meggyőzően hirdette ezt az egyetemes nagy gyászt urbi et orbi.

De nemcsak a kath. világ öltött gyászt. Fájdalmában osztozott az egész művelt emberiség. Mert Benedek pápában nem csupán az egyházfő költözött el, hanem egyúttal napjaink történetének egyik legnemesebb vezető egyénisége, aki nem a népszenvedélyek fölkorbácsolásával, nem a népírtó csaták sorsának intézésével s nem is körmönfont diplomáciai mesterkedések szálainak szövögetésével, hanem az emberiesség érzelmeinek ápolásával s a keresztény felebaráti szeretet nagy parancsának állandó hangoztatásával írta be nevét az elgyötört nemzetek hálás emlékezetébe.

Mikor szent Péter örökébe lépett, körötte már vérben ázott a látóhatár. Művelt, nagy nemzetek megfeledkezve a közel kétezer esztendős keresztény nevelésről, a vad hordák féktelen gyűlöletével és vérszomjával rontottak egymásra. Egész Európát ágyúdörgés, fegyverzörej és szitkozódás töltötte be. Vad vihar száguldott végig rajta, melyben elveszett a kevésszámú józanok és emberséges érzésűek tiltakozó szava. Az együvé tartozás nagy érzése a gyűlölködés és vérszomj sistergő poklába veszett. A béke-szónak már puszta említése is árulás vagy legalább kicsiny- hitűség számba ment.

És Benedek pápának volt bátorsága hozzá, hogy szembeszálljon ezzel az önmagától kifordult világgal. Mindjárt beköszöntőjében hatalmas békeszózatot intézett a küzdő népekhez és kormányaikhoz s nyomatékosan figyelmeztette őket a felelősségre, mellyel majdan a kiontott vérért Isten és ember előtt számot kell adniok. És azontúl, mintha csak a harcoló felek háborgó lelkiismerete volna, egy percre sem pihen el, szünetlenül hallatja szavát és sürgeti az otthonukból és megszokott foglalkozási körükből kizaklatott milliók nyugalmának visszaadását. Kérve és kéretlenül megragad minden alkalmat, mely a békeközvetítésre kínálkozik. A szeretet ellenállhatatlan ékesszólásával festi a béke áldásait, de ha kell, a felelőssége tudatában levő atya szigorával is fenyegeti a szenvedélytől elvakult és megsiketült népvezetőket. Sőt nem elégszik meg ennyivel. Nem éri be az ellenségeskedés megszüntetésének sürgetésével, hanem azonfelül egy új, nagyszabású és .minden izében keresztény nemzetközi jog körvonalait vetíti a világ elé, mely a kíméletlen verseny és gyűlölet helyett a keresztény megértés és az evangéliumi szeretet elveire fektetné a nemzetek egymáshoz való viszonyát.

Minél tovább tart a vérontás és minél több szenvedés halmozódik egymásra, szava annál sürgetőbbé válik. Mint valami új Nóé, a vértengeren imbolygó bárka ablakából szünetlenül a látóhatárt kémleli s mihelyt szemébe csillan a pirkadás