Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1917

A piarista szellem

8

A PIARISTA SZELLEM

nak ki a mult század harmincas és ötvenes éveiben. Az ötvenes évek magyar tanterve itt születik meg. A nemzeti életnek és az európai szellemi fejlődésnek nincsen olyan áramlata, amely komoly megértésre, lelkes visszhangra, buzgó harcosokra ne lelt volna ebben a házban.

Ilyenféle vonásokat vetít elénk a múlt nagy lelkitükre. És ha belenézvén, némi jóleső megilletődés fog el bennünket, ettől az érzéstől semmi sem áll távolabb, mint a büszkeség, az el- bizakodás. Hiszen ez a tükör nem azt mondja, mik vagyunk mi, hanem: mik voltak elődeink? Nem azt mutatja, milyenek vagyunk, hanem: milyeneknek kell lennünk. Ez az érzés a lelki- ismeretvizsgálat alázatos megilletődése. A múlt ezt mutatja: szépséget és komolyságot.; De mit mond a jelen? Méltók vagyunk-e a múlt nagyságához ? Merhetjük-e, szabad-e vállalnunk a régi nagy ideálok szolgálatát a jövőre is?

ítéletidőben élünk. Reng a világ körülöttünk, gyökerében recseg Európa évszázados rendje. Kelet és nyugat, észak és dél vajúdásában, hatalmas ellenségek és hatalmas barátok idegen árnyai közt, bizonytalan jövő felé hányja a történelem árja a maroknyi magyarság kisded hajóját. Ha valaha, most van szükség erős, elszánt, cselekvő magyar érzésre és öntudatra. A hivalkodás, a hazugság, a külsőségesség szelleme röpköd a levegőben, a féligazságoknak, üres jelszavaknak, a feneketlen nyomort, setét gonoszságot hazugul kendőző nemtelen fényűzésnek, képmutató romlottságnak festett világát éljük. Yolt-e valaha nagyobb szükség az erőteljes őszinteségnek, a fölényes igénytelenségnek, az evangéliumi egyszerűségnek szabadító szellemére? Ropog a társadalom állványzata, engednek az eresztékek, ismeretlen erők, új alakulások távoli földrengése morajlik felénk. Mire volna égetőbb szükség, mint arra az egészséges, örökiíjú, alkotó keresztény szellemre, amely rendíthetetlen nyugalommal ragaszkodik minden értékes régihez, de ugyanakkor mosolygó bizalommal, alakító energiával ölel magához minden egészséges újat. Magyarság és nemzeti öntudat — egyszerűség és igazság — megértés és bízó munka: ezek a mi régi, kipróbált ideáljaink és ezeket sürgeti, szomjazza a jelen, hatalmasabban, mint valaha.

Méltók vagyunk-e szolgálatukra, nem-e ? Erősek vagyunk-e, nem-e? — nem érünk rá töprengeni: az új idő szólít, az új munka sürget. De hiszen az oltár előtt állunk. Innen merítettek erőt az elődök, innen merítünk erőt és az ő munkájukból bizakodást mi is. Tudjuk, hogy «mindent megtehetünk azáltal, aki