Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1917

A piarista szellem

A PIARISTA SZELLEM

9

minket megerősít». Aki meghívott minket az ő napszámába, ád hozzá erőt is. Akarunk méltók lenni, akarunk erősek lenni. Az erős Istenben bízunk, apáink és elődeink Istenében és a mi régi igazunk erejében. így indulunk el, neki az új munkának, talán új küzdelmeknek, neki a második kétszázévnek; régi szentségekkel, új lelkesedéssel, öreg zászlókkal, ifjú akarattal. Es tudjuk, hogy velünk jár az Isten. Amen.

INTÉZETÜNK KÉTSZÁZÉVES JUBILEUMA.

1917. november 7-én ünnepeltük meg kétszázadik évfordulóját annak a napnak, melyen iskolánk, Pest városának legrégibb iskolája, megkezdte működését. Krónikáink szerint gimnáziumunk legelső helyisége egy rozzant házikóban volt, mely az akkori városháznak a belvárosi plébániatemplom-felé néző oldalához volt hozzáépítve mostani telkünk Eskü-úti sarkán. Itt szólalt meg először 1717. november 4-én az iskola kis harangja, jelezvén a következő napon tartandó beiratkozást, innét vonult át november 6-án az iskola első 155 tanulója Yeni Sancte-ra a város ősrégi templomába, itt kezdték meg november 7-én az előadásokat.

Kétszáz esztendő múltán ismét átvonultunk az ősi szentélybe, régi zászlóink alatt, immár 800 főre szaporodott ifjúságunkkal, sok száz régi tanítványunkkal, hogy hálát adjunk Istennek a küzdelmes, de eredményekben gazdag múltért és a szép reménységgel biztató jelenért. Szívből fakadó köszönetét rebeg- tünk az áldásért, melyet iskolánk sok nemzedékre árasztott, de hálával telt el lelkünk a Gondviselés azon kegyelméért is, hogy iskolánknak a jövő fejlődés reménységét is megadta. Őseink az első Veni Sancte-ra egy düledező házikóból indultak ki, mi pedig a kétszázadik évforduló napján a modern] technika minden vívmányával fölszerelt új palotából vezethettük hálaadásra tanítványainkat.

Ünnepünk a véres idők komolyságához illően és iskolánk hagyományaihoz híven, egyszerű, szerény keretekben folyt le, de azért így is megnyilatkozott az egyházi s tanügyi hatóságok elismerése, a testvérintézetek szerető együttérzése és régi tanítványaink hálás ragaszkodása. A szélrózsa minden irányából, Volhynia pusztáiról, Tirol örök-hóborította bérceiről, Erdély véráztatta szorosaiból napról-napra érkeztek a tábori lapok és