Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1917
A piarista szellem
6 A PIARISTA SZELLEM alapítják a magyar színpadi drámát. 48-ban honvédeknek^ tábori papnak állnak, 49-ben bujdosnak, börtönt ülnek, elűzik, zaklatják őket, elveszik kezükről a budai iskolát, kihalásra Ítélik a rendet. Az elnyomás korában nem törődnek Or- ganisationsentwurffal, rendeletekkel, zaklatással, dorgálással, büntetéssel: magyar nyelven tanítanak, magyar könyveket használnak, magyar önképzőkört vezetnek, új meg új fölterjesztésekben sürgetik az általános magyar tanítást; és végül is győznek : a helytartótanács végre is a piaristák készítette tantervet fogadja el és teszi kötelezővé. Hogy az a nevelés, amit adtak, mennyire magyar szellemű volt, arról fölösleges szólani: úgyis benne van a köztudatban. Persze, hogy ez a jellemvonás sem kizárólagos tulajdonunk— hál’Istenek! — de anélkül, hogy ki akarnók sajátítani a hazafiságot, abban, hogy oly gyorsan, olyan magától értetődőleg és magától született meg köztünk, nem külső hatásra, nem utánzásból, abban, hogy olyan erővel, olyan szinte dacos, kurucos hangsúlyozottsággal, olyan soha el nem ernyedéssel dolgozott bennünk: mindebben talán szabad valami különösebben jellemző, piarista jellemvonást is látnunk. A másik vonás, amit a piarista szellem jellemzőjének tarthatunk: az egyszerűség. Kalazanti szent József, az alapító, a fejedelmi család sarja, vagyont, kén}relmet, összeköttetéseket, kariért dobott el magától, hogy a szegény gyermekeknek szentelje életét. Az ő szelleme élt tovább a rendben is. Az egyes iskolákon megérzett, bogy a római Szent Dorottya-templom melletti kis, hat-lépés-hosszú, három-lépés-széles, első kegyes iskolából sarjadtak ki. Igénytelen helyiség, egyszerű berendezés, minden fénynek, pompának, külsőségnek szinte aggodalmas kerülése jellemzi a magyar kegyes iskolák múltját is. Nem vártak nagy alapítványokat, kényelmet,jólétet: valami szent könnyelműséggel, gyakran szinte a biztos éhezés elé is elmentek a régi piaristák, ha hívták őket: non praemio, séd. patrio arnore, ad maius pietatis incrementum. A pesti kollégium első tagjai kettesével húzták meg magukat szegényes szobácskájukban, évtizedeken át évi 600, utóbb sokáig évi 350 forintból tartották fönn magukat négyen, majd öten és a rendházat és az iskolát. Közel 30 évig laktak bedeszkázott ablakok mögött, vakolatlan, düledező falak közt, melyeket minden kis, szél megroncsolk Sokáig gyakori vendégük maradt a nélkülözés és nem egyszer álltak az előtt, hogy már-már be kell zárniok az iskolát, mert nincs miből fenntartani. Holott a város tanácsa hiteles feljegy
