Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1917

A piarista szellem

12

INTÉZETÜNK KÉTSZÁZÉVES JUBILEUMA

minden mozzanatát oly szerencsés lehettem közvetlenül szemlélni, különös hálámat és köszönetemet tartozom leróni e napon azon renddel szemben, amely még ma is, mikor pedig már oly sok hasonló célú intézmény szolgálja az ifjúság vallás-erkölcsi és hazafias nevelését, meg tudta tartani vezetőszerepét.

Különös hálával tartozom személyesen a kegyestanítórendnek annál is inkább, mert a rend egyik tanintézetében nyertem magam is a neveltetésem és tanulmányaim befejezését. így tanúságot tehetek személyesen is arról a nagy és értékes kulturális munkáról, melyet a kegyestanítórend végez.

Adja a magyarok Istene, hogy ha elmúlik fejünk felől a most ránk küldött pusztulás, megujhodott erővel, de a régi buzgalommal szolgálhassa időtlen-időkig úgy a budapesti intézet, mint az egész kegyestanítórend hazánk kultúráját s az ifjúság nevelését és tanítását azon hagyomány nyomán, melyet elődeitől átvett és oly buzgalommal ápol».

*

Különös hálával keli megemlékeznünk a püspöki karról, mely november 7-én tartott konferenciáján elhatározta, hogy a rendet a jubileum alkalmából üdvözli és a biboros-hercegprimás úr őeminenciáját kérte föl, hogy ezen üdvözletét tolmácsolja. A hercegprímás úr november 9-én délelőtt 10 órakor Lépőid Antal prelátus-kanonok kíséretében látogatásával tisztelte meg kollégiumunkat, ahol Hénap Tamás rendfőnök, Jászai Rezső házfőnök, Bartos József igazgató, Erődi-Harrach Béla főigazgató és a rendház összes tagjai fogadták. A biboros-főpásztor a rendfőnök szavaira a következő beszéddel válaszolt:

Ma nemcsak mint az esztergomi egyházmegyének ezidő- szerinti főpásztora jöttem el, hogy szivem mélyéből ismételjem azokat a jókívánatokat, a hálának azon érzelmeit, amelyeket e napokban levélben tolmácsoltam, hanem úgy jöttem ma a budapesti piaristák házába és lélekben Magyarország összes piaristáinak házaiba, mint a magyar püspöki karnak megbízottja. A magyar püspöki kar ugyanis a tegnap tartott konferencián lelkes örömmel emlékezett meg a piaristáknak ezen ünnepéről, mert nem a budapesti rendtársak lokális ünnepélyének tekintette a 200 éves jubileumot, hanem az egész magyar kegyestanítórend jubileumának s közös ünnepének is. Lelkes szeretettel szólaltak föl a püspökök, akik figyelemmel kisérik a rend üdvös működését és látják, hogy a piaristák országszerte felállított őrszemei a valláserkölcsi nevelésnek és a magyar kultúrának és azért egyhan